Győzedelmeskedett a mini ökoparaszt lázadás!

Április után beköszöntött a május. Az inkubátor házban (=melegház) nevelkedett babáink (=vetőmagok) kirepültek a fészekből a szalmába (azaz kiültettük őket a szabad földbe).

A nehezén már túl vagyunk, egy szakasz lezárult.

Két fajta ember van: az egyik vásárolja a palántát, a másik, mint mi, magot fog és kemény munkával nevelgeti. Az egyik zsákbamacska, a másik viszont egy olyan plusz érzelmi töltést ad, hogy már-már gyermekeinkként tekintünk a születő új életekre. A bölcs öregekre hallgatva megvártuk a fagyos szenteket, hogy ne kockáztassuk a fagyásveszélyt ebben a követhetetlen és rapszodikusan váltakozó időjárási viszonyokban.

Előző cikkemben utaltam rá, hogy a mostaniban ki fogok térni az életmódunk bemutatására, amely középpontjában elsődlegesen a lábnyomunk csökkentése áll.

Azonban ezt egy evolúciós fejlődés előzte meg, melynek főbb szakaszai a következők.

Az ökológiai lábnyom csökkentésének fejlődési szakaszai

1. Kétszemélyes sátor polifómmal, komposzt vécé, kültéri kemping zuhany zománcozott lavorral, földbe ásott tűzrakóhely.
2. Háromszemélyes sátor felfújhatós matraccal, 2x 25 literes cefrés ballonban a faluból a hegyre felhordott kútvízzel, amelynek tartalmával még az első levenduláinkkal is osztoznunk kellett!
3. Rácsatlakoztunk az áramszolgáltatásra.
4. Használt irodakonténer megvásárlása és S.K. felújítása kívül-belül.
5. Víz igényünk kielégítése fúrt kút formájába (70 méter mélyen találtak rétegvizet).
6. Második konténer ház megvásárlása (ezt már újonnan), hogy a lenn tartózkodásunk idejét képesek legyünk kitolni tavasztól-őszig. Ehhez szükségünk volt angol vécére és fürdőszobára, mert a lavort már kinőttük.
7. A nádfedeles-kemencés nyitott nyári konyha megépítésével pedig Superior fokozatba léptünk.
8. A napelemek fekerültek a tetőre, a kert OFF GRID-dé válása.
   (Az off grid napelem rendszerek olyan rendszerek, amelyek nem kapcsolódnak a hagyományos villamosenergia-hálózathoz. Ezek a rendszerek önállóan működnek, és az általuk termelt napenergiát közvetlenül használják fel, vagy az energia átalakítók segítségével akkumulátorsorokban tárolják, hogy később használhassák – szerk.megj.)

Már a telek vásárlása előtt is fontosnak tartottuk a lehető legkisebb ökolábnyom hagyását, de a kert mutatta meg csak igazán, hogy mennyit számít a tudatos életmód.

A víz maga az élet

Példával szeretném illusztrálni. A víz az élet, ezt mind tudjuk. Így egy olyan rendszert építettünk ki, amivel most már tapasztalataink is azok, hogy egy csepp vizet sem pazarolunk el.

Egy 3000 literes szürke víztartály az, amiben gyűlik a mi általunk felhasznált vécé öblítés és kézmosó víz. Ez a tartály durván másfél hónap alatt megtelik, ezzel locsoljuk a fákat és a virágokat. Innentől kezdve mindenkinek a képzeletére bízom, hogy egy adott létszámú társasház vízfogyasztása milyen számokat mutathat. Elárulom: elképesztőeket. A fogalmakat tisztázva a szürke víz nem tartalmaz emberi ürüléket, az továbbra is a komposzt vécében landol.

Most biztos felteszitek magatokban a kérdést, hogy mi a helyzet a fürdővízzel és mosással. Mosni a telken nem mosunk, azt a fővárosi lakásban oldjuk meg, kb. másfél heti rendszerességgel. Ekkor visszük fel magukkal az addig összegyűjtött, szelektíven válogatott hulladékainkat is.

Tusoláshoz 100%-ban lebomló, növényi alapú tisztálkodószereket használunk, ezt a vizet, a direkt erre a célra kialakított virágágyásba vezetjük ki. Így elmondhatjuk, hogy a virágjaink dupla annyira illatosak, mint hagyományos társaik.

A víz maga az élet, a vízre kell a legjobban vigyázni. A klímaváltozás miatt fontosnak tartjuk, hogy azt a kevés kis esővizet is begyűjtsük, ami áldásként hull ránk nagy ritkán az égből.

A konténerházakra féltető került, ami egy jóval nagyobb területet biztosít az esővíz gyűjtéséhez, ezt a vizet hordóba, majd onnan átszivattyúzva IBC tartályba gyűjtve a veteményes locsolására használjuk fel, ugyanis az állott víz prioritást élvez locsolásnál. Így elmondhatjuk, hogy a víz felhasználásunk 100%-ban újrahasznosított. A tudat, hogy lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk, nap mint nap simogatja lelkünket. Ez egy olyan szemléletváltást hozott az életünkbe, hogy ma már egy meteorológiai jelentés átértelmeződött bennünk és míg régen a csapadék hallatán elkeseredtünk, ma már lélekben esőtáncot járunk örömünkben, ha közelgő borús idővel kecsegtetnek.

A képen Noémi 2 egyidőben ültetett szivarfával látható. Az egyik fa nap mint nap kapja az újrahasznosított vizet (szürke víz), a másik fa a természetre van bízva. Kitalálod melyik-melyik? Ennyit számít…

Győzedelmeskedett az ökoparaszt lázadás!

Jó jó, végre van saját vizünk, de egy valami még hiányzott ahhoz, hogy egy teljesen független sziget legyünk. Ugyanis áramszünet esetén a 70 méter mélyen lapuló friss vizet nem tudtuk felszivattyúzni  a felszínre, ez viszont olyan nem kívánatos függelmi viszonyt teremtett köztünk és az állami áramszolgálató között, amit nem szerettünk volna fenntartani, ezért szükségessé vált, hogy teljesen ráforduljunk az  OFF GRID rendszerré válásra, ami egyszerűen azt jelenti, hogy nem kapcsolódsz közvetlenül semmilyen közvetlen hálózati energiaellátó rendszerhez vagy bármely olyan közüzemi vállalathoz, amely a helyi elektromos rendszerek kezelése mögött áll.

Hurrá, 2024-re pályára állt a függetlenségi mozgalmunk, győzedelmeskedett a mikrokörnyzetünkben indított ökoparaszt lázadásunk, félvállra fektettük a gonosz globalizációs óriást!

Kis mezítlábas lépések ezek a paraszt ömbernek, de nagy lépés az önfenntartásra törekvő emberiségnek!

Az előttünk álló időszak arról fog szólni, hogy a kiültetett növényeink termő forduljanak, vagy ha szentimentálisan akarok fogalmazni a kisiskolásaink elballagjanak.

Az már előre látható, hogy nagy kihívást fog jelenteni idén is a szárazság és az erős UV sugárzás, de az ezzel való küzdelmünkről, a termesztésünk folyamatairól és remélhetőleg sikeres végeredményeiről egy globális áttekintéssel a következő cikkemben fogok jelentkezni.

Addig is a ZÖLD ERŐ legyen veletek!

Fotók: Nagy Noémi

Az elmesélt kalandozásokat képekben itt találod: