Elszigetelődés, mint az önismeret akadálya

Az önismeret életünk egyik legfontosabb területe. India ősi iratai, a Védák is sokat foglalkoznak a témával, és azt mondják, hogy az emberi élet célja, hogy megértsük saját magunkat, „Ki vagyok én?”, „Mi ez a világ?”, „Mi a helyzetem, dolgom a világban?”.
Az önismeret egy komoly tudomány, egy életre szóló misszió, amit mindannyiunknak művelnie kell. De annak ellenére, hogy sokat beszélünk a témáról, és hangsúlyozzuk a fontosságát, rohanó mindennapjainknban valójában nagyon kevés figyelmet fordítunk rá. Az oktatásban sem kap nagy szerepet – hiszen a végtelen mennyiségű tananyag mellett kinek van ideje ilyesmivel foglalkozni. Mivel ez egy olyan téma, ami idő- és energia ráfordítást igényel, életünk gyorsan pördülő mókuskerekében egyszerűen csak nincs rá kapacitás, hogy megfelelő minőségben foglalkozzunk az önismerettel.

De miért is ilyen fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal?

Nézzünk egy nagyon egyszerű példát. Ha szeretnék A pontból B-be eljutni, akkor mindenek előtt azt kell meghatároznom, hogy hol vagyok most. Ha nem tudom, hogy honnan indulok, akkor hiába ütöm be a címet a GPS-be, nem fogok haladni sehova. Ugyan így, ha nincs elképzelésem arról, hogy ki vagyok én, mi ez a világ körülöttem, mi a kapcsolatom vele, és mit kéne nekem csinálnom, igazából csak bolyongani fogok az életben és minden erőfeszítésem kudara lesz ítélve.

Az önismeret szintjei

A Védák szerint az önmegismerésnek két szintje van: a fizikai test szintje – ide tartozik a durva fizikai test, valamint a finom fizikai test (az elme, az intelligencia és a hamis ego). Ez utóbbi működése határozza meg gondolkodásunkat, érzéseinket, akaratunkat – lényegében ez adja meg belső természetünket, személyiségünket. A legtöbb nyugati önismereti elmélet megáll ezen a szinten, és arra tanít, hogy hogyan értsük és zabolázzuk meg ezek működését.
A Védikus írások azonban tovább mennek, és azt mondják, hogy az önismeretnek van egy mélyebb szintje is: amikor megértem, hogy az ideiglenes anyagi testen belül van egy állandó entitás, az örök lélek, és valójában ez vagyok én. Ennek szemléltetéséhez sokszor használják a madár és a kalitka példáját: az örök lélek anyagi világbeli vándorlása során hosszú-hosszú ideje be van zárva az anyagi testekbe, úgy, mint ahogy a madár él bezárva egy kalitkában. A madár és a kalitka két különböző minőség, soha nem fognak egybeolvadni – ahogy az anyagi test és a transzcendentális lélek sem fog keveredni egymással –, de olyan rég óta be vagyunk zárva, hogy megfeledkeztünk az eredeti azonosságunkról. Nem látjuk magunkat, mint madár, csak a kalitkát érzékeljük. Ezért a testre is tévesen azt gondoljuk, hogy ez az, ami én vagyok.

A Védák szerint az élet fő célja, hogy megértsem a lelki önazonosságomat, magamat, mint lélek. Mivel azonban jelenleg az anyagi testtel azonosítjuk magunkat, meg kell értenünk a testi azonosságunkat (saját természetünket, vágyainkat, vonzódásainkat, stb.) is, mert ez fog segíteni abban, hogy az önmegismerés magasabb szintjére léphessünk. Testi azonosságunk vagy természetünk, személyiségünk megismerése elsőre elég könnyűnek tűnik, de valójában nem az.

A magány, mint akadály

Az önismeret egyik, ha nem a legfőbb akadálya az a jelenség, amit korunk népbetegségének is neveznek: a magány, az elszigetelődés. Napjainkban kutatások sora foglalkozik a témával, amelyek megállapították, hogy az utóbbi 10-20 éveben egyre több embert érint. Ennek okaként említik – többek között – a megnövekedett munkaidőt, amellyel sok esetben együtt jár a hosszú ingázás, a hagyományos családi modellek felbomlását, és persze az internet és a közösségi média okozta elszemélytelenedést.
De miért akadályoz ez engem abban, hogy megismerjem önmagamat? Végül is, ha egyedül vagyok, több időm van magamra, és akkor biztosan jobban meg tudom majd ismerni önmagam.

 Kapcsolataink jelentősége

Az önmegismerés azonban nem egy személyes meditáció – nem csak annyit jelent, hogy ülök egyedül otthon és elmélkedek magamon és megnézek sok önismereti videót. Persze ez is része lehet, de ahhoz, hogy megértsem magam, a személyiségem, és azt fejleszteni tudjam, ahhoz társakra, emberi kapcsolatokra van szükség. Egy közösségre. A közösségi élet ugyanis azt jelenti, hogy emberek tartósan együtt élnek vagy tartósan együtt csinálnak dolgokat, egymástól függenek, alkalmazkodnak egymáshoz, támogatják egymást. A közösségi életnek az is része, amikor együtt élvezzük az életet, de a közösségi élet az is, amikor nem feltétlenül érezzük jól magunkat egymás társaságában, de kötelességből vagy szükségből elvégzünk együtt dolgokat. És ezek során a mindennapi interakciók során – amelyekben megfigyelhetem, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben, hogyan tudok viszonyulni más emberekhez, folyamatosan kapok visszajelzéseket magamról, és megtanulok visszajelzéseket adni másokról – lassanként megmutatkozik, hogy ki is vagyok én, és milyen is az én természetem.
A modern nyugati világ nagyon közösség nélküli világ: kapcsolataink felületesek és személytelenek, sokszor csak az online térben élnek. Ezért van ennyi boldogtalan ember a világon, hiszen valódi íz, boldogság kizárólag személyes kapcsolatokból születik.

Photo by Helena Lopes on Unsplash

A Védák tanításai

A Védák tanításaiban modern életünkben is jól alkalmazható és hatásos eszközöket találhatunk az anyagi világ magányának kezelésére. Egy kb. 500 évvel ezelőtt élt szent, Sríla Rupa Goswami hat egyszerű gyakorlatot ír le, mint a bizalmas kapcsolatok alapja. Azt mondja, hogy azáltal, hogy bizalommal megosztjuk a gondolatainkat és meghallgatunk másokat, ajándékokat adunk és fogadunk el, és megosztjuk az ételünket másokkal, egészséges közösségeket építhetünk fel és elkerülhetjük a mai élet elkülönülését. És ha egészséges kapcsolataink szilárd alapján haladunk tovább az önismeret magasabb szintjeire, ahol megérthetjük, hogy mindannyian transzcendentális lelkek vagyunk, akkor idővel azt is megvalósítjuk majd, hogy van egy kapcsolat, amelyet soha nem veszíthetünk el, amelyben mindig biztosak lehetünk a szeretetteljes fogadtatásban. És ez a kapcsolat Istennel, örök jóakarónkkal és barátunkkal való kapcsolatunk.

Csak kezd el!

Minden hiteles önmegvalósítási folyamat ebben a legmagasabb szintű megértésben tetőzik. De ha még messze is vagyunk ettől, ne kedvetlenedjünk el! Csak kezdjük el a folyamatot, mert az önismeret a legfontosabb feladatunk, de egyúttal a legérdekesebb kalandunk is az életben.

(Borítókép: Luis Fernandes fotója a Pexels oldaláról )

Forrás: Vissza Istenhez Magazin – Hello valóság (Különszám 2021)