Azt hiszem nem kell túlságosan belemennem abba, hogy mi az emberek legfőbb vágya az életben. Ami a te vágyad is, az enyém is. Nem titok, mindig is ez volt és ez is marad, talán a szót agyonhasználtuk, de amit takar, arra vágyunk mind. Az örök klasszikusra, a boldogságra.
A boldogságot hajszolók
Mégis, egy kicsit olyan, mintha ettől a hőn áhított érzés elérésétől egyre csak messzebb sodródnánk, hiszen manapság több az elégedetlen ember, mint valaha.
A boldogság hajszolása folyamatosan történik. A közeg, amiben élünk és a média nap mint nap az arcodba nyomja, hogy kinek, minek, milyennek kellene lenned. Próbálkozik is az ember lépést tartani és az eltorzult értékrendeknek megfelelni (sikerdíj, pompa, csillogás), de ezek nem fogják tudni megadni azt, amire vágyunk, és egyszerűen csak nem képesek betölteni a szívünk legmélyén tátongó űrt.
A folyamatos hajszolásnak pedig nem lesz más vége, mint frusztráció, kiábrándulás, elégedetlenség és kiégés.
Eddig eléggé lehangoló a sztori, nem? Akkor most rátérek egy izgalmas opcióra, amit valószínűleg még sosem próbáltál, és talán sosem jutna ilyen az eszedbe.
A szerzetesek gondolkodásmódja
Néhány nap múlva, február 2-án lesz a szerzetesek napja. Ne aggódj, nem arra szeretnélek bíztatni, hogy szerzetes legyél! Bár jó móka lenne, az biztos. De nem.
Viszont belegondoltál már, hogy milyen sokat lehet tanulni tőlük? Oké, mivel ezt így hirtelen elég fura lehet elképzelni, hoztam egy példát, ami jól szemlélteti azt, amit mondani szeretnék.
Jay Shetty mesélt a könyvében arról, hogy amikor beköltözött egy indiai szerzetesiskolába, milyen volt az első beszélgetése:
“Még ma is élénken él bennem az a nap, amikor először léptem be a szerzetesiskolába. […] Rögtön megláttam egy tíz év körüli szerzetesgyereket, aki ötéveseket tanított. Hihetetlen aurája volt, olyan önbizalommal állt ki a többiek elé, mint egy felnőtt.
– Hát ti mit csináltok? – kérdeztem.
– Nekik ez volt a legelső órájuk – mondta. – Te mit tanultál a legelső nap az iskolában annak idején? – kérdezte tőlem.
– Betűket és számokat. És ők?
– Itt először azt tanuljuk meg, hogyan kell lélegezni.
– Hogyhogy? – kérdeztem.
– Mert az egyetlen dolog, ami mindvégig veled marad a születésed pillanatától a halálodig, az a légzésed. A barátaid, a rokonaid, az ország, amelyben élsz, mindez megváltozik. Egy valami marad végig veled, a légzés.
Aztán ez a tízéves szerzetes még hozzátette:
– Amikor ideges vagy, mi változik? A légzésed. Amikor haragszol valakire, mi változik? A légzésed. Az összes érzelmünket azáltal tapasztaljuk meg, hogy megváltozik a légzésünk. Ezért, aki uralni tudja a légzését, az bármilyen helyzetben képes megőrizni az irányítást.”
Ez persze csupán egyetlen párbeszéd, ráadásul egy tízéves gyermekszerzetessel, de mégis… Egy (jó értelemben) egész más világ, érzed te is? Aki szerzetesnek áll, aki köztük nevelkedik, megtanulja egy teljesen más aspektusból látni önmagát, a világot, a kapcsolatait, az értékeket, és a valódi boldogságot is. És ne gondold, hogy ez olyan távoli, egzotikus dolog! Ez egyfajta gondolkodásmód, ami bármelyikünk számára elérhető.
fotó: iskconeasy.com
Mikor tanulj tőlük?
Azt talán már te is tapasztaltad, hogy az elme képes arra, hogy a magasba emeljen, ugyanakkor arra is, hogy lehúzzon a mélybe.
Ha tudatosan törekszel arra, hogy az elméd inkább felemeljen, és ehhez szeretnéd megtanulni lecsendesíteni azt, szeretnéd megtapasztalni a békét, jobban megismerni önmagad, és bizonyos tulajdonságokat kifejleszteni, bizonyos gyakorlatokat az életed részévé tenni, amik segítik a fejlődésed, és segítenek megtalálni azt, ahogyan igazából boldog lehetsz, akkor ehhez olyan személyekre van szükséged, akiknek van tudása és megvalósítása ezen a téren.
Bármit is szeretnél megtanulni ebben a világban, ahhoz kell fordulj, aki a legprofibban űzi azt a bizonyos dolgot. A rocksztároktól nem sütni tanulnál, hanem rocksztároskodni, a cukrásztól nem a hegesztés fortélyait vennéd át, hanem a sütését. Nincs ez másként a szerzetesekkel sem. Ha az elme kontrollálásában szeretnél fejlődni, egy jó tudatállapotba kerülni, boldognak lenni, akkor tanulj azoktól, akiknek ez megvan.
Hogyan válj szerzetessé úgy, hogy nem vagy szerzetes?
A szerzetesek nem ufók. Többnyire fiatal felnőttként választják ezt az életmódot, és ők maguk is ugyanúgy éltek azelőtt, mint te vagy én.
Aztán az egészséges szerzetesi élet része (bizonyos felekezeteknél persze), amikor egy ponton választás elé kerül az illető, és eldönti, miként folytatja tovább az életét, cölibátusban vagy inkább megházasodik. Bármelyiket is választja, az teljesen rendben van, és a hasznos tudást, amit megszerzett a szerzetesi évei alatt, azt így vagy úgy, de viszi magával tovább, és megosztja azokkal, akik erre nyitottak. Tehát amellett, hogy van egy megreformált gondolkodásmódjuk, abszolút képben vannak mindennel, teljesen reális élőlények ők is, és örömmel adják tovább a tudásukat.
És ne higgy a sztereotípiáknak. Ne gondold, hogy tele kell pakolnod a lakásod gyertyákkal, vagy fotókat kellene posztolnod magadról, ahogy egy medvével meditálsz a fenyők között. Nem ezektől lesz valaki szerzetes. A szerzeteslét lényege, egy bizonyos gondolkodásmód, a tudat megváltoztatása, vagy ha még lelkesebben szeretném kifejezni magam, a tudat forradalma.
Szóval a külsődleges dolgok miatt egyáltalán ne aggódj. De persze, ha szeretsz gyertyát gyújtani vagy a medvékkel meditálni a fenyők közt, attól még posztolhatsz róla, az is rendben van.
fotó: hu.pinterest.com
Hol találni ilyen személyeket, akiktől lehetne tanulni?
Többek között erre egy példa a BHF, a jóga főiskolája is. Azok az oktatók, akiktől ott tanulni lehet, a legtöbben fiatalon éltek szerzetesként. Egy nagyon erős, tiszta alapot kaptak, és közben a folyamatosan erre az alapra épített tudás az, amit jószívvel adnak tovább bárkinek, aki erre nyitott. Persze rengetegen élnek vagy éltek szerzetesként, és lehet is tanulni tőlük, a lényeg az, hogy hiteles személyt válassz az utadhoz.
A cikket Jay Shetty – Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes című könyve ihlette, az idézet is onnan származik.
Borítókép: londoni vaisnava szerzetesek