Jógainterjú Lengyel Ágnessel

A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola idén hetedik alkalommal hirdette meg a példamutató jógaoktatók elismerésére alapított, országos Jógarádzsa Kiválósági Díjat, valamint a Jógarádzsa Közönség Díjat.

A Jógarádzsa Közönség Díjának odaítélése még hátra van, a jelöltekre a jógás társadalom tagjai szavazhatnak 2024.04.02. és 2024.06.07. között.
Ez alkalommal a Közönség Díjra jelöltek közül Lengyel Ágnes mesél egy kicsit magáról. Kérlek, fogadd szeretettel Ágnes személyes jógatörténetét! 

JP: Mikor és hogyan találkoztál először a jógával?

Á: Adott egy öt gyermekes anyuka élete megannyi teendőjével. Ezért abban az időben nem gondolkodtam azon, hogy mit is kellene csinálnom a jövőben, mert teljesen lefoglalt a jelen.

De persze az élet erőteljesen formálja a feladatainkat és alakítja, hogy kik is vagyunk valójában. Egy nehéz helyzetbe kerültünk, Csilla lányomnál, 9 évesen 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak. Fenekestül felfordult a világ! Minden kibillent a megszokott medréből és valami új felé sodort minket.

Kerestem az opciókat, hogy mi az, ami építő információkat hoz, alkalmazkodva a megváltozott életünkhöz. A suliban volt gyerek jóga oktatás és gondoltam ez A LEHETŐSÉG számunkra. Bejelentkeztem és életem első alkalma ez a gyerek jógaóra volt.

Teljesen elvarázsolt. Még sohasem jógáztam, de ereje, tartalma olyan sodrással bírt, hogy két hónap múlva felvételiztem a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava jógamester szakára. Olyan egyértelmű volt ez számomra, bár a környezetem féltett, hogy öt kicsi gyerekkel belevágni egy ilyen nehéz feladatba?!.

Nem tagadom, voltak kihívásai a három évnek, de minden pillanatát szerettem. Megoldást hozott, elfogadást mélyített, példát mutatott Csillának és az egész családomnak, hogy mindig van támogatás, ha szeretnénk. Azóta eltelt 11 év, és én még mindig a jóga közelségében élem a mindennapjaimat, mert mára már semmi kétségem sincs, hogy így teljes az életem!

JP: Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy jógaoktató leszel?

Á: Nem volt ilyen pillanat, csak sodródtam az eseményekkel és igyekeztem maximálisan helytállni. De mintha mindig valaki fentről egyengette volna az utamat, mert az oktatás pont akkor talált rám, amikor készen álltam. Nem volt kérdés, hogy szeretném átadni a jóga tudását és megmutatni értékét, lehetőségeit. Életem legismerősebb, legautomatikusabb pillanata volt, amikor elkezdtem jógát oktatni. Természetesen simult a mindennapjaimba.

JP: Kit tekintesz mesterednek?

Á: Hálás vagyok és rengeteget tanultam a Főiskola minden tanárától. Kapisinszky Judit és Medvegy Gergő a jóga oktatásom egy-egy pillanatában mindig velem marad. Mondataik, szemléletük meghatározta az óráim vezérvonalát. Azóta is folyamatosan tanulok és igyekszem éberen figyelni minden pillanatot, hogy azt hasznosan fordítsam az oktatásom javára.

JP: A jóga mely elemeit gyakorlod?

Á: A jóga valamennyi eleme a gyakorlásom része. Rajongással vagyok az ászanák felé, a pránájáma gyakorlatok a mindennapjaim szerves részei, ahogy a meditáció is. Összekapcsolódtunk örökre!

JP: Hogyan tudod beépíteni a hétköznapjaiba a jógát?

Á: Egy héten minimum hét jógaórám van, ezért többnyire oda megyek, onnan jövök. De át-átszövi az életem valamennyi pillanatát a jóga, a gondolataimat, a kommunikációmat, az érzéseimet… minden tettemben jelen van.

JP: Mit ad neked a jóga?

Á: Mindent! Ezt túlzás nélkül állíthatom, mert a jóga mára már olyanná vált számomra, mint a levegő, nem tudok nélküle létezni! Valamennyi pillanatát szeretem; még a várakozást, a benne eltöltött időt és a visszagondolást is! Minden momentuma kiegészít, pont az a hiányzó darabkám, amire mindig is vágytam!

JP: Melyik a kedvenc ászanád? És miért?

Á: Ahogy az idő halad úgy a kedvenc ászanáim is változnak. Sok éven át a Vírabhadrászana 1. volt a szeretett pozícióm, hiszen a sok vívódásom miatt, élethelyzetemből adódóan, kellett az erő. Most az Úrdhva-haszta-tádászana a favorit, a felfelé törekvés igyekezete miatt.

JP: Van olyan ászana, ami nehézséget okoz?

Á: Mindig van, mindig más. Attól függően, hogy melyik élethelyzetem szorul egy kis plussz támogatásra. Persze lehet, hogy abban a pillanatban az adott ászana felé nagyobb elvárással vagyok, és ezért okoz nehézséget.

JP: Mik a jövőbeni céljaid a jógaoktatással?

Á: Már a jelenemet is szeretem a jógaoktatásban, tanítok gyerek, felnőtt és senior korosztályt is. Kontakt és online óráim is vannak, és elvonulásokon is tudok hosszabban kapcsolódni. Ha ezt el tudom látni a jövőben, akkor már hálás vagyok!

Az adott pillanatot a jóga tükrében tökéletesen megmutatni és átadni, ez a jelenem, és szeretném, hogy ez határozza meg a jövőmet is.

JP: A jóga mely területén szeretnél még fejlődni?

Á: Minden területén, hiszen ahogy változom, úgy alakul bennem a jóga is és ez örök tanulásra ösztönöz.

JP: Mit üzennél azoknak, akik még soha nem próbálták ki a jógát?

Á: Ne hagyják holnapra! Azonnal próbálják ki a jógát! Minden késlekedés felesleges! Ez maga a lottó 5-ös! Az élet napos oldala!
Krisna kegye kísérjen minket!

Remélem téged is lelkesítettek Ágnes szavai!

Nemsokára folytatjuk az interjúsorozatot a következő Közönség Díj jelöltjével, tarts velünk!
A két kategória díjazottjával pedig az ünnepélyes átadón, a VII. Tradicionális Jógaiskolák Fesztiválján találkozhatsz majd 2024. június 8-án, Budapesten az Akváriumban.