Méregtelenítés másként: a mozgás és a légzés tisztító hatásai

A mozgás és a légzés tisztító ereje

Az előző cikkben összeszedtük, hogy mi mindent tehetsz szervezeted méregtelenítéséért. Bemutattuk a tradicionális tisztító technikákat, salaktalanító eljárásokat, és az egyszerűbb, bárki által alkalmazható trükköket is. Az ászanák és a légzőgyakorlatok ezek kiegészítői lehetnek: ha megfelelően válogatjuk meg őket, nagyban segítik a folyamatot.

Csak szuszogunk…

Kérdezhetnéd, hogy a légzés mitől méregtelenít, és ha valóban van ilyen hatása, az úgyis spontán végbemegy. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az emberek többsége rosszul, vagyis felületesen és gyorsan lélegzik, hiperventillál, aminek hatására túl sok oxigén jut a szervezetébe.

Elsőre ez nem tűnik bajnak, de mégis az: az oxigén jobban kötődik a hemoglobinhoz, így az a visszás helyzet jön létre, hogy hiába lesz tele a vér oxigénnel, mivel a széndioxidnak nem elég magas a koncentrációja ahhoz, hogy leszorítsa a hemoglobinról az oxigént, az a vérben marad, így a sejtek, szervek nem jutnak hozzá, kering tovább a vérben.
Emellett széndioxidra azért is lenne szükség, mert hatására a simaizmok ellazulnak, vagyis kitágulnak az erek, a légutak, így javul tőle a keringés, szabadabbá válik a légzés.

Testünk oxigén nélkül nem működik megfelelően, rosszabb lesz a kiválasztás sejt- és szervi szinten is, vagyis a méreganyagok nem tudnak kiürülni a szervezetből.

Akkor hogyan?

Már a lassabb lélegzetvétel is nagy segítség a méregtelenítés szempontjából, főleg, ha beiktatunk egy kis légzésszünetet ki- és/vagy belégzés után, illetve, ha a kilégzést hosszabbra elnyújtjuk, mint a belégzést. Ezzel megakadályozzuk a túllégzést, növelni tudjuk a vér széndioxid szintjét.

Ezenkívül a belégzés a szimpatikus idegrendszert is aktivizálja, ami “fuss vagy harcolj” felkészültséget idéz elő a szervezetben, a kilégzés viszont a paraszimpatikust, ami a nyugalmi, ellazult állapot visszaállításáért felel. Amikor az ember nyugodt, a szívverése, a légzése is lelassul, ellazulnak az izmok, kitágulnak az erek, jobb lesz a keringés, a kiválasztás. Vagyis a hosszú kilégzés a paraszimpatikus túlsúly miatt is jótékonyan hat a kiválasztásra.

fotó: oscargutzo

Méregtelenítő légzés

Fontos tehát a kilégzés elnyújtása. Emellett az is számít, hogy a tüdő mely részébe vesszük a levegőt. Minél mélyebbre szívjuk, annál nagyobb kapacitását használjuk ki, így több oxigénhez jutunk.

Legjobb az, amikor a hasfal (is) emelkedik és süllyed a légzés ritmusára. A rekeszizom – ami az egyik legfőbb légzőizmunk –, elválasztja a hasűri szerveket a tüdőtől. Nyugalmi állapotban felfelé, a tüdő felé boltosul, belégzéskor azonban kilapul a hasüreg felé, lenyomva az itt lévő szerveket, kidomborítva a hasfalat. A megnövekedett nyomás összenyomja a hasűri szerveket, majd kilégzéskor, mikor a rekeszizom “visszaboltosul” eredeti állapotába, ez a nyomás megszűnik.

Ennek masszírozó hatása van, aminek köszönhetően beindul a nyirokkeringés – ami szintén fontos a kiválasztás szempontjából –, a szervek vérkeringése, így javul a működésük. És ne felejtsük, hogy a hasban elsősorban kiválasztó szervek vannak!

Azok a légzések lesznek méregtelenítés szempontából hasznosak tehát, amelyek a hasfal mozgatásával járnak és masszírozzák a hasűri szerveket.
Ilyen a hasi légzés, a teljes jóga légzés, a bhasztriká és a kapála-bhátí, ami egyike a 6 tisztító gyakorlatnak, krijának, mivel (többek között) elégeti a méreganyagokat.

Mozgás!

A vérkeringés serkentése tehát minden szerv, így a kiválasztó szervek működéséhez is hozzájárul: több oxigénhez és tápanyaghoz jutnak. És mi pezsdítené fel jobban a vérkeringést,  mint a mozgás? Nem beszélve a nyirokkeringésről, aminek nincs saját pumpája, izompumpával működik – vagyis csak akkor, ha mozogsz!

Még az izom is csak akkor működik rendesen, ha mozogsz: ilyenkor pumpálódik bele még jobban a vér, és távoznak a lerakódott méreganyagok. Mozgásszegény életmódnál ez nem valósul meg, de még ezen is tudunk rontani, ha idegeskedünk. Stressz hatására ugyanis befeszülnek az izmok, így még annyi vérhez, és így tápanyaghoz és oxigénhez sem jutnak, mint a “sima” ülő életmóddal.

Mozgással nem csak a vérellátást biztosítjuk az izom számára, de a stresszt is oldjuk, ami az egész szervezetben segíti a méregtelenítést. Valójában nem maga a mozgás a stresszoldó, hiszen az a szimpatikus idegrendszert aktivizálja, hanem az, ha beiktatunk utána pár perc pihenést. Ekkor fogja a paraszimpatikus idegrendszer átvenni az irányítást, és úgy ellazulunk, hogy nyújtani se kell!

fotó: astrakanimages

De ha minden mozgás jó, nézzük, mi szól a jóga mellett!

Miért a jóga?

A légzéshez hasonlóan: a belső szervek masszírozása miatt.

Előrehajláskor nyomást gyakorlunk a belső szervekre, és mikor ez elmúlik, újult erővel áramlik beléjük a vér. Ez az előrehajlás történhet állásból (praszárita-pádóttánászana, dvikonászana, páda-hasztászana), ülésből (pascsimóttánászana, dzsánu-sírsászana, maricsjászanák, sasánkászana) vagy háton fekvésől (karna-pídászana, halászana, szupta-pascsimóttánászana).

Hátrahajláskor (csakrászana, ardha-csandrászana 1) szintén megnő a hasűri nyomás. Hason fekvő homorító ászanák esetén pedig még a talaj is nyomja a hasfalat, a szerveket. Ilyen a bhudzsangászana, salabhászana, dhanurászana.

A gerinccsavarásokról azt tartják, hogy úgy csavarja ki a szervezetből a stresszt, mint mikor kicsavarjuk a vizes törölközőből a vizet, azáltal, hogy szintén ideiglenesen összenyomódnak a belső szervek. Továbbá segít megszabadulni a zsigeri zsírtól is, ami a hasűri szerveket fedi, és külső hatásoktól (ütéstől, nyomástól) hivatott megvédeni azokat.

Ha azonban túl vastag, akkor szinte önálló életre kel:  méreganyagok szabadulnak fel belőle, illetve hormonszerű anyagokat termel – amik többek között befolyásolják  a máj működését –, gyulladást okoznak az erek falában, ezáltal szűkítve azokat, ami hosszú távon szívinfarktushoz is vezethet.

Gerinccsavaró minden ászana, ami parivritta előtaggal kezdődik, illetve ilyen például a vakrászana, ardha-matszjéndrászana. Sok ászanát meg is spékelhetünk csavarással, például az adhó-mukha-svanászanában megfogjuk az egyik kezünkkel az ellentétes oldalon lévő bokánkat/lábszárunkat (ugyenezt megtehetjük praszárita-pádóttánászanában is).

A fordított testhelyzetek (szarvangászana, sírsászana, halászana) pedig jót tesznek a vér- és nyirokkeringésnek, mélyül tőle a légzés, az egész szervezet felfrissül tőle.

Rajtad áll

Most, hogy ismered az alapelvet, te is tudod úgy alakítani a gyakorlásod, hogy az segítse a méregtelenítés folyamatát. Hajrá!

Borítókép: GaudiLab