Emlékszem 7 évvel ezelőtt történt. Csak nem akartam tovább szenvedni, azt éreztem, valaminek történnie kell már végre az életemmel. Bár napjainkban a magyar emberek egészségi állapota Európában a legrosszabbak közé tartozik, úgy gondoltam nekem nincs különösebb testi nyavalyám… a derékfájáson, nyakmerevségen, fejfájáson kívül, amit a helytelen testtartás, a rengeteg ülés, a stressz, a szorongás, alvásproblémák okoztak. Hahó! Ez nincs ám rendben, még ha kellőképpen hozzá is szoktam már.
Eldöntöttem, hogy változtatni fogok valamit, de közben nem akartam feladni a mozgást, és érdekelt valamilyen spirituális tartalom is.
Dilemmába estem: hogyan fogom a testemet és lelkemet összehangolni? Elsőre lehetetlennek tűnt. Aztán „véletlen” egy ájurvédikus orvos tanácsolta, hogy vegyek részt egy jógaórán.
És egyszer csak ott voltam életemben először a jógamatracon egy indiai oktatóval, aki alig beszélt magyarul. Az óra végén be kellett ismernem magamnak, hogy ezt bizony jobban élvezem, mint ahogy el tudtam képzelni. Aztán visszajártam.
Ez volt a legjobb terápia, amit valaha próbáltam.
Folyamatosan javult a közérzetem, formálódott a testem, természetes módon vegetáriánus lettem, és magam sem értettem, mi történik velem, csak azt tudtam, hogy ez az orvosság, amit kerestem.
Míg egy nap a jógaoktatóm visszautazott Indiába és többé nem láttam. Hosszas önsajnálat, töprengés és számos jógaterem kipróbálása után kitaláltam, hogy inkább elvégzek egy tanfolyamot és folytatom a gyakorlást egyedül. Ha oktató leszek, akkor ez nem fog gondot okozni, tanítani nem is terveztem.
Oké, de melyiket válasszam? Annyi képzés és irányzat van Budapesten. Addigra már megérett bennem, hogy jó lenne a jóga filozófiájával is foglalkozni, mert belül egy hang azt súgta, hogy ez valami nagyon érdekes dolog. Az intenzív ráhangolódás eredményeképp sikerült kiválasztani a megfelelő paraméterekkel rendelkező oktatást. És ott még mélyebbre ástam. Minden nap olvastam a jóga ősi irodalmát, a Bhagavad-gítát, és tanulmányoztam a jóga elméleti és kulturális hátterét.
A jógafilozófia még többet „hozott a konyhára”, mint ahogy reméltem.
Egy vadiúj látásmódot kaptam általa. Álmomban sem gondoltam, hogy a jóga nem is a tornagyakorlatokról szól, hanem az emberi élet értelmével foglalkozó tudomány, amiben szó van önismeretről, életmódról, karmáról, lélekről, Istenről, anyagi világról. Lenyűgözött. Átformált. A boldogsághoz vezető útra vezetett. Ezzel nem csak a tüneteket kezeltem, mint egy nyugati orvos a fájdalomcsillapítóval, hanem a keleti tanokat használva a gyökérokokat értettem meg. Ezután már nem sötétben tapogatóztam, és végre foglalkozhattam a valódi boldogság keresésével.
Mivel ez ilyen jó, persze másoknak is tovább akartam adni.
Végül saját jógateremben oktattam, és emellett az emberi létezés célját is próbáltam átadni a filozófia által a gyakorlóknak. Azóta háromszor jártam Indiában és a napi rutinommal a jóga életmódot követem, ami valódi csodákra képes. Tudom, hogy ezt az életformát soha nem akarom abbahagyni, mert nemcsak azt érzem, hogy az életem hasznos, de olyan élményt ad, amit azelőtt sohasem tapasztaltam.
Kivirágzott az életem, és ez szembetűnő, ezért sokan kérdezik, hogy mi a titkom.
Nos, a recept egyszerű: határozd el magad, tűzz ki célokat, és vágj bele Te is!
Ha ehhez egy igazán inspiráló közeget keresel, akkor nézd meg a Jóga Főiskoláját, ahol komplex 3 éves képzésen vehetsz részt, és a hiteles tudás mellett a végén egy akkreditált jógamester vagy teológus diplomával is gazdagabb leszel. Itt olyan oktatóktól tanulhatsz, akik nemcsak vegetáriánusok, de a jellemükkel és az értékrendjükkel is pozitív példát állítanak a világ elé. Ezt a képzést a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán találod. Szívből ajánlom! Nézd meg itt.