Mire figyelj jógázáskor, ha váta a testtípusod?

Amit a Váta dósáról tudni érdemes

A váta testtípus személyeire a vékony testfelépítés, könnyű csontok jellemzőek. Hajlékonyságuk és erőkifejtésük fiatal korukban számottevő, ugyanakkor ahogy öregszenek, ezek a tulajdonságok beszűkülnek, és merevvé válnak. Ha abból indulunk ki, hogy a váta dósa a csontokra van kifejezett hatással, akkor az ilyen típusú egyének leggyakrabban az ízületi gyulladás kellemetlen állapotától szenvednek. Erre ötven év feletti életszakaszukban kerül sor általában.

A megfázás tipikusan a váta dósa egyensúly zavarából fakad, akárcsak a bőr szárazsága, csonttörések, gyenge keringés, idegesség. Helytelen testtartásuk a védekező magatartás miatt létrejövő görbe hát, ezért hajlamosak a gerincferdülésre. Aki a váta típus alkati jegyeit viseli magán, azok számára elengedhetetlen a rendszeres ászana gyakorlás. Nem csak testi szinten van szükségük rá, hogy korrigálják testtartásbeli hibájukat, hanem mert a meditáció folyamatához szükséges nyugalom kifejlesztésére is törekedniük kell.

Váta típusú jógagyakorlás

Pont abból fakadóan, hogy a váta a csontrendszert uralja, a váta testtípusú gyakorlónak a gerincére kell hangsúlyt fektetnie, hogy rugalmasan, hajlékonyan tartsa ezt a területet. Vigyázniuk kell, hogy elkerüljék a sérüléseket, amelyekre főleg gyenge testalkatuk, csapongó elméjük, ugyanakkor túlzott mozgásra való hajlamuk miatt hajlamosak. Gyakorlásuk középpontjában a megfelelő mentális jelenlétnek kell ott lennie, és hogy tudatosak legyenek afelől, hogy a vátát kell csökkenteniük a testükben.

Fotó: Karolina Grabowska

Nyugodt elmével és érzelemmel tudnak csak megfelelő eredményt elérni, azonban ha gyakorlásukat a kapkodás jellemzi, akkor pont ellentétes eredményt érnek el.

A nyugodt elme, és lassú mozdulatok a légzés szabályozásával valósíthatóak meg legkönnyebben, ezért célszerű lassan és mélyen lélegezniük. A bemelegítés kulcsfontosságú számukra, hogy megfelelő állapotot érjenek el a komolyabb ászanák végrehajtása előtt, és tartózkodniuk kell a túlzott megerőltetéstől. Gondoskodniuk kell a megfelelő folyadékpótlásról, ami a váta dósa szárító hatásával függ össze.

A váta dósa fő tartózkodási területe a szervezetben a medence és a vastagbél. Olyan testhelyzetek felvétele javasolt, amelyek ezeket a területeket mozgatják meg, eltávolítva innen minden feszültséget. A túl sok mozgás növeli a vátát, testi szinten pedig negatívan hat az ínszalagokra, illetve az erővesztés állapotát idézik elő. Az ülő testtartások jótékonyan hatnak a váta típusra, kiemelhető a sziddhászana és a vadzsrászana testtartás. Ezekben a pózokban fejlődni tud a gyakorló a nyugalom kialakításában, mely csökkentően hat a vátára. Mint már említettük, a gyakorlásnak a gerinc területét kell megcélozni, a gerincoszlop minden irányba történő mozgatásával.

A váta típusnak türelemre van szüksége, hogy a koncentrációt megfelelő szintre fejlessze, mely lehetővé teszi az egyensúlyi ászanák nyugodt kitartását. Az erőfeszítést hanyagolni kell, a váta típusnak a mérsékelt erőkifejtés kedvez, a mozgásos ászanák után pedig ülő testtartások végzése, mely a pránájáma vagy meditáció gyakorlatával a nyugalmat és belső csendességet idézi elő. A váta esetében különösen kiemelt jelentőséggel bír a megfelelő levezetés, a gyakorlást pihenésnek kell követnie, kerülendő a gyors és hirtelen befejezése a gyakorlásnak.

Gerinccsavarások

A gerinccsavarások végzése kiváltképpen áldásos, így a matszjéndrászana is. Fontos, hogy a csavarás alatti légzés teljes legyen.

Fotó: Yan Krukov

Előrehajlások

Az előrehajlások azon túlmenően, hogy a befelé figyelés állapotát segítenek megteremteni a gyakorlóban, feloldják a váta többletet a gerincből, amely a gerincmerevség és feszültség képében van jelen. Ez a váta többlet az ízületeken keresztül tud ürülni a testből, de hátrajlítások nélkül nem tud megfelelően távozni, így az előrehajlásnak elválaszthatatlan párját kell képeznie a hátrahajlításoknak. A váta felszaporodása általában púposságot okoz, továbbá a vállak merev előre görbülését. Türelmességre kell inteni mind a gyakorlót, mind az oktatót, hiszen ezeket a területeket finoman kell kezelni, ellenkező esetben fájdalom és sérülés történhet.

Hátrahajlítások

A kobrapóz és a sáskaállás hátrahajlítások biztonsággal végezhetőek, és segítenek a gerinc merevségének oldásában. Ezen túlmenően tökéletesen rávezetik a gyakorlót a tudatosságra, és felkészítik a testet az intenzívebb hátrahajlítások kivitelezéséhez.

Fotó: Thành Trần

Álló testtartások

Az álló testtartások közül azok az ászanák a legkedvezőbbek a vátának, amelyek stabilitást és nyugalmat kölcsönöznek a gyakorlónak. Még hatékonyabb lehet a hatás, ha ez kiegészül még az egyensúly fejlesztésével is, mint például a vriksászana.

Cikk forrása: sdkyoga.com

(Borítókép: Designecologist)