Születésen és halálon túl – a lélek útjának tökéletessége

Néhányan elborzadnak, amikor meghallják ezt a szót, lélekvándorlás. Valami nagyon misztikus és félelmetes dologra gondolnak. Ez az aggodalom azonban, a helyes megértés hiányából adódik. A Védák nagyon érthetően elmagyarázzák a reinkarnáció tudományát, megvilágítva minden homályosnak gondolt – így alaptalanul félelmet keltő – pontot. Ennek megértése nem egy bonyolult dolog, mivel a lélekvándorlás tana logikus, akár a gravitáció törvénye.

Mi az, hogy “belső lélekvándorlás”?

A lélekvándorlás folyamatát saját magunkon is megfigyelhetjük, függetlenül attól, hogy hiszünk e benne vagy sem. Ahogy a gravitáció nem a hittől függően működik, úgy a lélekvándorlás törvényszerűségét sem befolyásolja hitünk állapota. A lélekvándorlás törvénye már születésünk pillanatától hatással van ránk, ugyanis életünk folyamán mi is egy vándorláson megyünk keresztül. Miközben csecsemő testünket felváltja a gyermek test, aztán fiatal serdülő testünket egy ifjú test, s végül egy öreg test, e testeken belül létező azonosságunk, – lelkünk – változó testünk ellenére, életünk végéig változalan marad.

Testünk hét évenként cserélődik és kísérletekkel alátámasztották, hogy sejtjeink teljes mértékben kicserélődnek. Mivel a test nem más, – olvashatjuk a Bhagavad–gītāban – mint a tettek mezeje, a testcsere nem csak a sejtek cseréjét jelenti, hanem azt is, hogy az élőlény másféle cselekedetek mezejére lép. Ezt láthatjuk akkor, amikor egy kisfiú teste egy ifjú testévé serdül, és a kisfiú cselekedetei egy ifjú cselekedeteire változnak. Könnyen megérthetjük tehát, hogy adott testünket mindig egy bizonyos tevékenység elvégzése érdekében kapjuk. Egy élet alatt is, több testet kapunk különféle feladataink elvégzéséhez, és ha 70 évig élünk akkor legalább 10 testen kell átvándorolnunk.

Az előbb ismertetett folyamatot, a védikus filozófiában belső lélekvándorlásnak nevezik. Ez összegezve annyit jelent, hogy az egyéni lélek egyetlen élete folyamán különböző testeken keresztül vándorol, bár ugyanazon létformában (emberi) marad annak ellenére, hogy teste cserélődik. Az egymás után következő testek között nincs nagy ugrás, és a testek nagyon hasonlítanak egymásra.

dehino ’smin yathā dehe
kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
tathā dehāntara-prāptir
dhīras tatra na muhyati

“Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (Bhagavad–gītā 2.13)

fotó: LightFieldStudios

Mi a születés, a halál és miért nem kell félnünk tőlük?

Jelen életünk utolsó testcseréje a halál pillanatában következik be. Ahogyan a fenti vers is utal rá, a halál – mivel a lélek halhatatlan – csupán egy újabb testcsere. Nem szabad félni az efféle változástól, ahogyan a felnőtté válástól sem kell senkinek sem félnie.

vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya
navāni gṛhṇāti naro ’parāṇi
tathā śarīrāṇi vihāya jīrṇāny
anyāni saṁyāti navāni dehī

“Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” (Bhagavad–gītā 2.22)

Amikor a cselekvésre szolgáló eszközünk – a durva anyagi test – elromlik, (erőszakos halál, balesetek, szerencsétlenségek, halálos betegségek, végelgyengülés) s nem működik többé, azt halálnak nevezzük, amikor megint új eszközt kapunk a cselekvéshez, azt a lehetőséget pedig születésnek hívjuk.

Fontos megjegyezni, hogy a halál csak a durva fizikai test pusztulását jelenti, a finom fizikai test (elme, intelligencia, hamis ego) nem hal meg. Az élőlény finom teste, vagy asztrál teste tovább létezik. Az anyagi világban minden pillanatban a születés és a halál e folyamata zajlik a test állandó változása révén.

Mi az a külső lélekvándorlás?

A lélek örökké aktív, cselekedetei soha nem szűnnek meg, ezért, hogy az anyagi világban folytatni tudja tevékenységét akkor is, amikor a test már nem alkalmas erre, elhagyja a testet, hogy egy alkalmasabbat keressen magának.

A durva anyagi test – mely érzékekből, vérből, csontokból, zsírból stb. áll – megsemmisülése után az elme, intelligencia és az éntudat (ego) alkotta finom anyagi test tovább működik. A halál pillanatában tehát ez a finom fizikai test viszi a parányi lelket egy másik durva anyagi testbe. A folyamat éppen olyan, mint amikor a levegő visz magával egy illatot. Senki sem látja, honnan jön a rózsa illata, de azt tudjuk, hogy a szél hordozza. Nem láthatjuk hogyan, de megtörténik. Ehhez hasonlóan a lélek vándorlása is egy nagyon finom folyamat.

Azt a folyamatot, mely során a lélek anyagi vágyai (kāma) és tettei (karma) miatt a természet törvényei szerint arra kényszerül, hogy a test halálának pillanatában egy újabb anyagi testet fogadjon el, általános értelemben vett lélekvándorlásnak vagy külső lélekvándorlásnak nevezzük.

A lelki evolúciós folyamat fordulópontja: az emberi születés

A Védák elmagyarázzák, hogy az állat nem tudja befolyásolni következő születését, mert nincs olyan fejlett tudata, intelligenciája, és nincsen szabad akarata. Az állatok (helyesebben az állati testet öltött lelkek) a természet karma törvénye szerint automatikusan egyre magasabb és magasabb létformában születnek meg. Az állati létformában a fejlődés automatikus, mert ők nem követnek el bűnös cselekedeteket, pusztán aszerint cselekszenek, ahogyan ösztöneik és a természet kötőerői irányítják őket.

A lelki evolúciós folyamatban az emberi születés fordulópontot jelent a lélek számára. A Védák hangsúlyozzák, hogy az emberi születés nagyon ritka. A legtöbb élőlény az anyagi világban nem emberi létformában él. Nyolcmillió állati létforma van, és csak négyszázezer emberi faj létezik.

Tehát ez az emberi létforma speciális. Ez már szabad akaratot is biztosít az élőlény számára. Az ember szabad akaratát használhatja arra, hogy a tudatát fokozatosan tisztítva élete végén egy magasabb tudatállapotot érjen el, mint amilyen születésekor jellemezte. Mivel a tudatot befolyásolják a cselekedetek, nem mindegy, hogy életünk során milyen tetteket hajtunk végre.

A halál pillanatában pedig az ember tudata, vágyai és gondolatai – aminek az elme a színtere – fogják nagymértékben meghatározni következő születését.

fotó: kegfire

A lelki tökéletességre való törekvés útján

Minden ember valamilyen mértékben a lelki tökéletességre törekszik, ehhez van akinek sok, van akinek kevesebb anyagi világban eltöltött életre és megszerzett tapasztalatra van szüksége. De amíg a lélek ezt a tapasztalatot megszerzi, számtalan létformában és tesben kell megszületnie az anyagi világban.

Csak az emberi testben vagyunk képesek megérteni anyagi létezésünk célját és azt, hogy valódi énünk – az ātmā – különbözik a testünktől. A lélek nem ehhez az anyagi világhoz tartozik, hanem a lelki dimenziók jellemezte, transzcendentális világ lakója, ahol minden tudás birtokában örökké boldogan él, mint egy lelki egyéniség a Legfelsőbb Személy társaságát és szolgálatát élvezve.

A lelket a jóga és meditáció tudományának elsajátításával lehet megkülönböztetni az anyagi testtől. Ez a tudomány a test és a lélek filozófikus megértésén túl az érzékszervek kontrollálását, az elme szabályozását és képzését is magába foglalja. Ezekkel a gyakorlatokkal az ember ki tudja fejleszteni eredeti, tiszta sat-cit-ānanda (szat-csit-ánanda) tudatállapotát. A gyakorlatok elsődleges célja az, hogy kiemeljék az ātmāt biológiai testének fedőrétege alól. Az összes védikus írás ilyen cselekedetekre bíztat bennünket.

Mi az első lépés?

Ennek első lépéseként, a Vedānta-sūtrában található legfőbb utasítás – mely minden embernek szól –, és a védikus írások összefoglalásaként egyetlen mondatban megfogalmazható, így hangzik:

athāto brahma jijñāsā

„Az emberi létformában az élőlénynek el kell kezdenie tudakozódnia az Abszolút Igazság isteni természete felől.” (Vedānta-sūtra 1.1.1)

Az Abszolút Igazság isteni természetét akkor érthetjük meg, ha először megértjük saját, eredeti, lelki természetünket. A megértés ezen folyamatát a következő kérdések feltevésével és a helyes válaszok kikutatásával kell kezdenünk: Ki vagyok én? Honnan jöttem? Mi a létezésemnek a célja? Hogyan juthatok ki a születés és halál körforgásából?
Mindaddig, amíg az emberi lény ezt nem teszi meg, minden tette kudarcnak számít.

Az élet szemlélete és a végcél

tasmān na kāryaḥ santrāso
na kārpaṇyaṁ na sambhramaḥ
buddhvā jīva-gatiṁ dhīro
mukta-saṅgaś cared iha

“Ezért az ember ne nézze a halált rettegve, ne azonosítsa a testet a lélekkel, és ne essen túlzásokba az élet testi szükségleteinek élvezete során. Cselekedjen e világban az élőlény valódi természetét megértve, ragaszkodástól mentesen, célját rendíthetetlenül szem előtt tartva.” (Śrīmad Bhāgavatam 3.31.47)

Azok a lelkileg felvilágosult személyek, akik megértik e transzcendentális tudás lényegét, és életüket arra áldozzák, hogy megpróbálnak kiszabadulni az ismétlődő születés és halál karmaiból, az önmegvalósítás útjára lépve még ebben az életükben elérik a lelki tökéletességet, és hazatérhetnek az eredeti otthonukba, a lelki világba.

Forrás: Dr. Tasi István: Inverz evolúció
Borítókép: peus80