6 dolog, amit egy jóginak szabályoznia kellene az életében

Az önmegvalósítás, mint fogalom majdnem, hogy ismeretlen a mai ember számára. Legtöbbünk úgy éli le az életét, hogy még csak nem is hallott róla. Akik meg elérkeznek életük azon szerencsés pontjához, hogy felismerjék ennek létezését, hamarosan keresztúthoz vagy a tanácstalanság kapujához érnek, ugyanis nem biztos, hogy az érdeklődő kap megfelelő útmutatást, segítséget, magyarázatot erről a témáról. Hiszen az életvitel szabályozását nem tanítják az iskolában, de legtöbb esetben még családi körben sem. Viszont a tudatlanság nem ment föl a karma törvénye alól, így marad az állandó körforgás. Pedig az emberi létforma legkiemelkedőbb feladata, az emberi élet célja az önmegvalósítás.

Miért kell lenyugtatni az állandóan zakatoló elmét?

A mai ember nagyon zaklatott, nyugtalan és állandó stressznek van kitéve. Ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élhessünk, valamilyen módon le kell csendesítenünk magunkat, meg kell nyugtatni az állandóan zakatoló elmét, hogy megtalálhassuk belső békénket, és találkozhassunk valódi önmagunkkal.

Nem könnyű ez az út, és sokszor kell újra nekiindulni, vagy a botlások után újra továbbmenni. Nagy elszántság, akarat és egy biztos cél kitűzése szükséges ahhoz, hogy kitartóan, rendszeresen és lelkesen gyakoroljuk a szabályozó elveket, amelyek az önmegvalósítás útját segítik.

Ki/mi irányítja az életed?

Az önfelismerési folyamat többnyire úgy indul, hogy az ember elkezd azon elmélkedni, hogy ki is ő valójában, mi az élete célja, értelme. Ha nekilát vizsgálni önmagát, szokásait, viselkedését, fizikai testét, másokhoz való viszonyulását, rájön, hogy valami mindig hiányzik. Hiába van jó állása, szép otthona, egészséges családja, mégsem érzi boldognak magát. Jó esetben, ezt követően elkezdi kutatni, hogy hol gyökerezhet a probléma, mitől érzi a legboldogabb pillanatban is azt, hogy nem teljes az élete. Az is felmerül egy idő után, hogy vajon az-e, akinek addig hitte magát, és hogy vágyai, álmai valóban az övéi-e, vagy csak a környezete által ráragadt téves vágyakozások csupán.

Majd egy idő után azt is felismeri, hogy az érzékszervek rabja, és tulajdonképpen nem is ő az élete vezetője, hanem maguk az érzékek. Ekkor kezdődik el az érzékek kontrollálása, szabályozása.

fotó: vorobeyphoto

Az érzékek kontrollálása

Tizenegy érzékszervünk van, ebből öt tudásszerző érzékszerv: a szem, fül, orr, nyelv, bőr, és öt cselekvő érzékszerv: a száj, kéz, láb, végbél, és nemi szerv. Belső érzékünk pedig az elme. Érzékszerveink állandó kísértésnek vannak kitéve, a mi feladatunk, hogy megfelelő módon használjuk, vagy szabályozzuk őket.

„Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon.” (Sríla Rúpa Gószvámí: A tanítások nektárja)

A beszéd szabályozása

A fenti idézet szerint az első, amit kontrollálni kell: a beszéd. Ez azt jelenti, hogy törekedni kell az igaz, kedves beszédre. Nagyon nehéz uralkodni ezen a késztetésen, ugyanis hajlamosak vagyunk többet beszélni a kelleténél. Az emberek állandó késztetést éreznek a beszédre, ezért nehezebben is tudják meghallgatni, meghallani embertársaikat. Fontos tudnunk, hogy a fölösleges beszéddel sok energiát használunk el.

Lehetőleg úgy kommunikáljunk, hogy ne ártsunk szavainkkal. Akkor tudjuk fegyelmezni a beszédünket, ha tudatosak vagyunk arról, hogy mit, mikor, kinek, és hogyan szólunk. Mindig a szándék az elsődleges. Ezért is mondja a Srímad-Bhágavatam, hogy a beszéd a tűzpróba, hiszen ez a fajta megnyilvánulásunk leközvetíti tudatállapotunkat, elménk, és intelligenciánk milyenségét. A védikus filozófia szerint az a legjobb, ha beszédünk Isten dicsőítését szolgálja.

Az elme szabályozása

Az elme kontrollálásán, gondolataink, elménk a transzcendensre való fókuszálását értjük. Az elme, csapongó, nyugtalan. Egyik fő tulajdonsága, hogy elfogad és elutasít, és aszerint dönt, amilyen az irányultságunk. Döntésében legnagyobb szerepet az intelligencia szintje határozza meg.

Az elme egyik fő tulajdonsága, hogy nagyon ragaszkodik mindenhez, ez pedig illúziót szül. Ragaszkodunk személyekhez, tárgyakhoz, eszmékhez, és végül ezek rabjaivá válunk. Onnan lehet tudni, látni, hogy valaki elérte az önmegvalósítást, hogy elméje kiegyensúlyozott. Tudjuk, hogy az elménk, barátunk és ellenségünk is lehet, erről ír a Bhagavad-gítá 6.5, 6.6 verseiben. Tőlünk függ, hogy melyik oldalra állítjuk. Fontos a pozitív mentalitás, és a dolgok helyes felismerése. Igazából a cselekvéseink elménk, értelmünk következményei. A védikus filozófia szerint, ha elménk Istenre fókuszált, tetteink is Őt szolgálják. Ha elménk kontrollált, az érzékeink is azok lesznek.

fotó: BHF

A düh szabályozása

A düh, a ragaszkodás tárgyaiból származó csalódottság következménye. Ha anyagi célunk, vágyunk nem teljesül be, nagy csalódást érzünk, ennek folyománya pedig a düh megjelenése. Számtalan szituációban érezhetünk dühöt, ezt elég nehéz elkerülni, de lehet szabályozni, fékezni, finomítani, alakítani.

Nem megoldás sem a fejvesztett dühöngés, sem annak elfojtása. Ha fel akarnak dühíteni, törekednünk kell a higgadtságra, ugyanis a düh érzése teljesen átjárja és beszennyezi a testet. Lelki vonatkozásban lehetünk dühösek, de nem anyagi, egoista módon.

Bizonyos esetekben fel kell ismernünk a düh szükségességét, fontosságát. Egy vezető, vagy harcos düh nélkül nem tud harcolni, márpedig kötelessége végzésének hangulatához ez hozzátartozik.

A nyelv szabályozása

A legnehezebb a nyelv féken tartása. A nyelv mindig finom ízeket szeretne ízlelni, nehéz kontrollálni. Ha ez sikerül, az összes többi érzékszerven is tudunk majd uralkodni. Nagyon könnyű az ízek hatása alá kerülni. A lelki úton komolyan gyakorló személy csak akkor eszik, ha éhes, és mindig figyel arra, hogy lehetőleg tiszta minőségű ételt fogyasszon, nyugodt, tiszta környezetben, jó társaságban és megfelelő időpontban. Tartózkodni kell a stimuláló szerektől, a túl forró, túl hideg, a túl csípős ételektől, a nem frissen készült ételektől. A védikus filozófia szerint a nyelvet szabályozni praszádammal, Istennek felajánlott étellel lehet.

A gyomor szabályozása

A gyomor késztetését a bevitt étel mennyiségének kontrollálásával tudjuk szabályozni. Az ajánlott mennyiség, a saját két ökölnyi, alaposan megrágott szilárd táplálék, majd a gyomor további tartamának egynegyed része folyadék, egynegyed része pedig levegő kell legyen.

Nagyon fontos, hogy megfelelő mentalitással és hozzáállással étkezzünk, mind az öt érzékszerv bevonásával. Nézni, csodálni az ételt, annak színét, formáját, érezni az illatát, tapintani a textúráját, ízlelni, és hálásnak lenni Istennek, hogy kegyéből elfogyaszthatjuk az ízletes étket. Az ájurvéda szerint mindenkinek egyéni testalkata van, egyéni jellemzőkkel, és igényekkel. Ennek figyelembevételével javasolt táplálkoznunk.

fotó: Mint_Images

A nemi szervek szabályozása

A nemi szervek késztetése nagyban összefügg az előző kettőével, hiszen a nyelv-gyomor és nemi szervek ugyanazon hosszanti vonalon helyezkednek el a testen, és kölcsönösen hatnak egymásra. Aki nehezen tudja fékezni a nyelvét, annak biztosan nehéz lesz uralni szexuális vágyát is. A nemi szervek késztetésének megfékezésével rengeteg erőt, energiát kapunk cserébe.

Az önmegvalósítás első lépcsőfoka az, hogy megértjük: nem ez a test vagyunk. A fizikai test rejt magában egy örökké létező magot: a lelket, amely öröktől fogva létezik, és soha nem pusztul el. Ha megfelelően kordában tartjuk, ez a fizikai test segítségünkre van a lélek végső felismerésében. A fizikai test csupán egy eszköz, melyet jól kell tudni használni, ugyanakkor nem azonosulni szerves részeivel. Felismerni, hogy nem ez a test vagyok, azaz nem a gondolataim, vágyaim, kezem, lábam, szerveim vagyok, hanem egy mindig létező lélek. A nemi késztetést a legideálisabb, ha Isten-tudatos gyerekek nemzésére tudjuk használni. 

Egy jógi szembenéz a félelmeivel…

Ha a fenti védikus szabályokat betartjuk a szív és a tudat elkezd tisztulni, így a gyakorló egyre közelebb kerül eredeti természetéhez, igazi önvalójához. Az emberi élet legfőbb célja az önmegvalósítás, Isten szeretete és szolgálata. Ehhez az első lépés lehet, hogy az érzékeinket kontrolláljuk. A legtöbb energiát arra kell fordítanunk, hogy a bennünk lévő becsület, tisztesség, tisztaság és emberség megmaradjon, és megvédjük magunkat a személytelen, felszínesen működő világtól. Nagyon fontos, hogy legyen egy értékrend, amihez tartani tudjuk magunkat. Ebben nyújtanak segítséget az erkölcsi-, és viselkedési szabályok.

Bár a szabályok betartása nem egyszerű, egy jógi szembenéz a félelmeivel, felismeri az ebben rejlő erőt. Nem menekül el a gyakorlástól, a szabályozó elvek nehézségei elől. Egy idő után könnyűvé válik a gyakorlás, és minden pillanatát értékeli, élvezi. Lényéből áthat az ezekből merített tisztaság, bölcsesség, és tovább tudja adni a lángot, ami egyébként már kötelességévé is válik. Hitelessége csábítani fogja környezetét is a hasonló életvitelre. És ez egy szintén nagyon fontos dolog az önmaga felszabadítását, megvalósítását követően.

Cikk forrása: Szederjesi Zselyke: A jamák és nijamák szerepe az önmegvalósítás útján c. szakdolgozata alapján
Borítókép: GaudiLab