A fal, mint a legsokoldalúbb segédeszköz

Amikor elkezded a jóga gyakorlását, a tested elkezd ellenállni a dolognak. Főképp abban az esetben, ha mozgásszegény életmódból indulva ugrasz fejet az ászanázás világába. Fejben elhatározod, hogy megcsinálod, de a tested csak nem akar úgy mozogni, ahogy szeretnéd vagy ahogy elképzeled. Próbálod ugyanolyan szépen felvenni az ászanát, mint az oktató, vagy legalább annyira, mint az ügyesebb gyakorlótársak. Majd jön a javítás és nem érted miért kell ilyen sok helyen módosítania az oktatónak a felvett pózodat. Aztán otthon megnézed a tükörben és tényleg nem olyan az ászana mint ahogy azt te elképzelted.

A helyzet az, hogy el kell sajátítanod a mozgás tudományát, az agy-izom kapcsolatot, amely idővel alakul ki. Mindezt a motorikus képességed fejlesztésével és a tudatos mozgásra való törekvéssel teheted meg. Az idegpályáknak hozzá kell szokniuk az új kihíváshoz, új mozdulatokhoz és az eddigitől eltérő testhelyzetek felvételéhez. Rögzíteniük kell az üzeneteket és azokat pontosan eljuttatni a test perifériájához, hogy végül azt a pózt vedd fel a mozdulatsor végén, amit szeretnél, ne csak gondolatban nézzen ki jól az aktuális ászana.

Az első próba esetén az agy és a test kapcsolata megzavarodik, nem érti az agy, mit akar a test és fordítva. Végül a zavar vége az, hogy az agy kizár bizonyos mozdulatokat, és bármennyire is szeretnéd, nem az lesz a végeredmény, amit terveztél. Ilyen probléma alakul ki akkor is, amikor gyakorlás közben hirtelen nem ismered fel a jobb és a bal oldalt, és minden zavarossá válik.

Ennek egyik oka az, hogy a testedtől kapott érzékszervi információk egyszerűen túl finomak ahhoz, hogy észrevedd őket, és a rád zúduló hatalmas mennyiségű új információ megzavarhat. A másik az, hogy bár a tanárok a legjobb szándékkal precíz anatómiai jelzésekkel instruálnak, a valóság az, hogy kezdő gyakorlóként még lehet, hogy nem pontosan érted, hogyan kellene ezt a jógapózokban alkalmazni.

Ebben a helyzetben jó ötlet segédeszközt használni, és ami mindig kéznél van, az a fal. Azon felül, hogy némileg könnyíti az egyes pózok kitartását, leveszi azt a terhet rólad, hogy túl sok mindenre kelljen figyelned. Egyes testrészeket a fal stabilan tart, így erre a területre nem kell koncentrálnod. Mindez segíti a póz alapjainak megértését, mielőtt még a faltól távol gyakorolnád azt.

Vīrabhadrāsana 3. – Harcos póz 3.

Image by yanalya on Freepik

Hogyan segít a fal:

◦ segíti megőrizni az egyensúlyt, miközben a póz igazításán dolgozol,
◦ segít megtartani a csípőt a megfelelő helyen,
◦ segít megtapasztalni és integrálni az izommemóriába a megfelelő gerinc- és csípőhelyzetet.

Hogyan kell kivitelezni:

◦ Ülj le dandászanába a fallal szemben, a talpak érjenek a falhoz.
◦ Jelöld meg, hol helyezkedik el az ülőcsont.
◦ Majd állj fel a falnak háttal, úgy hogy a megjelölt pontra lépj a talpaddal.
◦ Vedd fel a harcos 3 pózt, hajolj előre úgy, hogy a törzsed párhuzamos legyen a talajjal, az egyik lábad helyezd a falra csípőmagasságba, anélkül hogy hajlítani kellene azt
◦ Nézd meg, hogy a falon lévő láb lábujjai lefelé nézzenek.
◦ Kezeid legyenek imatartásban a mellkas előtt, vagy ha nehezítenél, nyújtsd ki azokat anélkül, hogy a vállakat a fülekhez húznád.

Utkaṭāsana – Székpóz

Hogyan segít a fal:

◦ koordinálja a láb és a térd elhelyezkedését,
◦ segít megóvni a térdeket attól, hogy be- vagy kiessenek, így csökkenti a sérülésveszélyt,
◦ a törzset függőlegesen tartja, ami több munkát igényel a test alsó felétől, a hátizmoktól, és a core-izmoktól.

Hogyan kell kivitelezni:

◦ Állj a fal felé fordulva úgy, hogy lábujjaid hozzáérjenek a falhoz.
◦ A lábaid lehetnek zárva vagy csípőszélességben, a lényeg az, hogy párhuzamosak legyenek egymással.
◦ Ujjbegyeket helyezd a falra vállmagasságban, hajlítsd be a térdeket, medencét forgasd magad alá, mintha leülnél, a térdeket engedd a falhoz.
◦ Lassan kezdj el az ujjaiddal felfelé haladni a falon, tartsd meg a vállszélességű távolságot a kezek között.
◦ A kinyújtott karokat tenyérrel forgasd egymás felé, a kisujj mentén simuljon a kéz a falra.
◦ Farkcsonttal nyújtózz lefelé, megnyújtóztatva a gerincoszlopodat.
◦ A talpakat teljesen told a talajba, fenntartva a lábak munkáját.

Uṣṭrāsana – Teve póz

Image by yanalya on Freepik

Hogyan segít a fal:

◦ érintkezési pontokon segíti a póz igazítását,
◦ segít megtapasztalni a csípő és a térd helyes helyzetét,
◦ mentesíti a derekat a szükségtelen terheléstől,
◦ visszajelzést ad a középső hátszakasz nyújtásáról.

Hogyan kell kivitelezni:

◦ Helyezkedj el a fallal szemben, csípőszélesen elhelyezve a lábakat, ügyelve hogy a lábszárak párhuzamosak legyenek, lábujjak legyenek a talajon visszafeszítve.
◦ Térdelőállásba érkezve a comb érjen a falhoz, ha egyenetlen a fal, lehet egy minimális távolság.
◦ Tenyereket helyezd a derekadra, a kéztő megtámasztja a keresztcsontot, az ujjak pedig lefelé nézzenek.
◦ Lassan hajolj hátra, a nyisd a mellkast, tekintetet vidd a plafon irányába.
◦ Lapockákat simítsd a hátadba, vállakkal nyújtózz lefelé és hátrafelé, csípőt told a falhoz.
◦ Ha kényelmes, a kezekkel támaszkodj meg a sarkakon, ha ez túl mély, akkor hagyd deréktámaszon.
◦ Figyelj, hogy a fejed ne essen hátra, de ne is tartsd meg teljesen, a két póz között tartsd meg.

Sok pózban lehet alkalmazni a falat, kísérletezz bátran, vagy kérdezd az oktatódat, hogyan könnyíthetsz azon az ászanán, ami nehézséget okoz jelenleg.