Savászana – Mi a legkönnyebb jógapóz legnagyobb nehézsége?

Mi a legkönnyebb jógapóz legnagyobb nehézsége?

Bizonyára mindannyiunkkal megesett már, hogy egy kimerítő nap után, a jógaóra közben is csak azt várjuk, hogy végre az oktató kimondja a varázslatos „hullapóz” szót. Mely csupán a relaxálásról szól, amit egész nap vártunk. Bár kapcsolódnak hozzá instrukciók, mégis, gyakorlatilag nem kell tenni semmit. Itt a jól megérdemelt pihenés ideje. A savászanában nincs izommunka, a test teljes ellazításának ideje érkezett el.

A teljes ellazulás kulcsa

A munkát a gravitáció végzi el a mentális munkával karöltve. Könnyen belátható, hogy a gravitációra nagyon kevés ráhatásunk van. A nehézséget a mentális fókusz kialakítása jelenti. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Míg abban az esetben, ha a relaxáció közben hullapózban elalszunk, vagy netán annyira koncentrálunk a testünk szimmetrikus elhelyezésére, hogy minden figyelmünket erre irányítjuk, már-már görcsösen igyekszünk megfelelni ezen elvárásnak, az ászana eszenciáját veszítjük el. Az elalvással nincs semmilyen probléma, vannak napok, amikor ez a legtöbb, amit ki tudunk hozni magunkból. Ezzel szemben a szimmetriához történő ragaszkodás nem kívánatos feszültség kialakulásához vezethet, mely teljesen ellentétes hatás, mint a cél, amelyet szeretnénk elérni. Fontos megérteni és tudatosítani, hogy az emberi test aszimmetrikus, ebből kifolyólag, ami szimmetrikusnak érződik nem feltétlenül néz ki annak.  A teljes ellazulás kulcsfontosságú mozzanata, hogy elfogadjuk a testünket olyannak, amilyen.

A savászana valódi célja

Az öntudatosságunk ezen szintjén érjük el a póz legnehezebb részét. A gravitáció erejére bízzuk magunkat és elfogadjuk testünk pozícióját. Eljutottunk a legbonyolultabb gyakorlathoz, mely során oly módon kell figyelnünk a légzésünket, hogy nem irányítjuk azt semmilyen módon. Az ok, amiért körülményes ez, hogy amint tudatában vagyunk és figyeljük a légzést, annak természetes ritmusát elménk automatikusan szabályozni próbálja. Mindazonáltal, elengedve a légzés szabályozását, elveszítve a kontrollt, könnyen álomba merülhetünk. Ezen két állapot mezsgyéjén egyensúlyozva érthetjük meg a póz igazi nehézségét, és juthatunk el arra a felismerésre, hogy akaratunk teljes feladásának elérése a savászana valódi célja. Erre történő törekvésünk útján ráeszmélhetünk, hogy bármely bonyolultnak tűnő, erőt és ügyességet igénylő ászana esetében könnyebb a test igába hajtása, mintsem egy ilyen egyszerűnek látszó pozíció esetén az elme megszelídítése.

Ezen állapotra való rendszeres törekvés, valamint, akár csak rövid idejű megtapasztalása által, olyan feszültségek feloldására lehetünk képesek, melyektől való mentesülés egy ember, egy gyakorló és akár egy jógi számára is hatalmas megkönnyebbüléshez vezethet. Amint az látható, komoly erőfeszítések megtétele szükséges a pozíció magas szintű elsajátításához, de a végeredmény, mellyel kecsegtet, megéri a fáradozást.

Az alap instrukciók követése

Természetesen az alap instrukciók követése fontos, például, hogy legyen a tenyér felfelé fordítva, karok legyenek távolabb a törzstől, hogy ne zárják le a hónaljakat. Hogy a teljes hát simuljon a talajba és a lábak kisebb terpeszben teljes hosszukban billenjenek kifelé. Fontos megjegyezni, amennyiben a fizikai test számára kényelmetlen a póz, például az áll magasabbra kerül, mint a homlok és ezáltal a gerincoszlop homorúvá válik, helyezzünk plédet a fejünk alá. Csak a test kényelmén keresztül tudunk elérni az elme lecsendesítésének fázisába. Máskülönben még a testi érzetek könnyebbséget sem tapasztalhatjuk meg, mint az izmok relaxálása és görcsök oldása, az emésztés, belek és nyirokkeringés ellazulása. Legalább öt perc erejéig gyakoroljuk a pózt minden nap, hogy minél könnyebben elérjük a kívánt hatást és megtapasztaljuk a stresszmentesség állapotát.

Rendszeres, nyugodt gyakorlást!

Om tat sat

(Borítókép: Yoga girl photo created by yanalya – www.freepik.com )