Létezhet szeretet tisztelet nélkül?

Manapság, mintha több szó esne a tiszteletről a tudomány és a média berkeiben, mint nagyszüleink korában. Tudományos párbeszéd témája lett, tanulmányok, felmérések kutatják a tisztelettel kapcsolatos szokásainkat. Miért van erre szükség? Miért kell ennyit beszélni a tiszteletről?  Elvégre tudomásul kell vennünk, hogy egy állandóan változó világban élünk.  Talán összeomlik a világ, ha a buszon két gyerek nem adja át a helyét egy idősebb néninek?  Talán kitör a harmadik világháború amiatt, ha egy diák meg meri mondani a tanárának, amit gondol róla? Talán nincsenek komolyabb problémái az emberiségnek?

Nos, ezek valóban jogos felvetések, melyek azt tükrözik, hogy az átlagemberek általában nem tudatosak e kérdés valódi súlyáról és sürgősségéről. Talán be is vallhatnánk, hogy legtöbbünknek az élet kavargó örvényei között hánykolódva a legkisebb gondunk is nagyobb annál, minthogy ilyen jellegű kérdéseken meditálgassunk, pedig valójában sokszor a legnagyobb gondunk gyökere nem más, mint a tisztelet hiánya.
Hát, ez így elsőre eléggé forradalminak hangzik, és talán nem is annyira hihető. Nos, kerekedjünk fel, és járjunk utána!

Csókolom Bözsi néni!

Hogyan tanultuk meg, hogy köszönjünk a szomszéd néninek? Hogyan tanultuk meg, hogy megköszönjük, ha kapunk valamit vagy, hogy ne vágjunk bele a másik szavába, hanem várjuk meg, amíg befejezi? Nem hiszem, hogy a kérdés bárkit több éves kutatómunkára ösztönöz. Könnyen rávágjuk a választ, így neveltek bennünket, igy nőtünk fel, ezt láttuk otthon. Nem kellett egy négyéves képzést elvégeznünk, melynek végén diplománkkal bizonyíthatjuk a világ számára, hogy megtanultunk viselkedni. Egyszerűen csak belénk ivódott. A szüleink így viselkedtek, ezt láttuk tőlük, ezt mondták nekünk, s ha megfeledkeztünk róla, újra es újra figyelmeztettek bennünket.

Image by pressfoto on Freepik

Ennyi év után itt vagyunk, és tudunk viselkedni. Megköszönjük, ha kapunk valamit, köszönünk a szomszéd néninek, és nem vágunk bele mások szavába. Lehet, hogy eltérő mértékben és minőségben, mégis mindannyian képesek vagyunk arra, hogy tiszteljünk másokat.
Mi tehát így nevelkedtünk, így egyszerűen csak tovább kell adnunk ugyanazokat a dolgokat, és akkor majd a következő generáció is magába szívja ezt a kultúrát, ahogyan mi is magunkba szívtuk. Akkor ezzel a kérdést meg is válaszoltuk. Vagy mégsem?

Örök klasszikus: „Ezek a mai fiatalok…”

Nos, már az ókori görögök is panaszkodtak arra, hogy mennyire másabb, mennyire silányabb a következő generáció. A jól ismert szavak, „ezek a mai fiatalok … ” végigkísérik történelmünket.
Az értékrend degradációja természetszerűleg meghatározza a cselekedeteink és az egymás közti viszonyaink minőségi változását is, ami az élet általános minőségének romlását idézi elő.

Értékrendünk eleinte észrevétlenül, apró, szinte jelentéktelen változásokon megy keresztül, majd egy kis idő elteltével egyre markánsabban, akár néhány év leforgása alatt is lezajló drámai léptékben alakul át. Ezt pedig szinte minden kapcsolatunkban kézzel foghatóan érzékelhetjük, legyen az szülő-gyerek, tanár-diák kapcsolat, baráti vagy szerelmi kapcsolatok, az állatokkal vagy a természettel való kapcsolataink. Mindegyikben felüti a fejét kisebb vagy nagy mértékben a személytelenség, és ezáltal a kizsákmányolás is. Ez a kizsákmányolás van, hogy fizikai szinten történik (a természettel, állatokkal való kapcsolatainkban), vagy mentális szinten a barátainkkal, családunkkal kapcsolatban. Lehet, hogy hihetetlen, de ezek a nehézségek valójában a tisztelet hiányából fakadnak. Pedig amire mind vágyunk, az nem az, hogy bántsunk másokat (ahogy nekünk sem esik jól, ha minket bántanak), hanem a többi élőlénnyel való szeretetteljes kapcsolat kifejlesztése és elmélyítése lenne a cél. Vagy nem? Tegyük fel, hogy ez a célunk, és talán beláthatjuk, hogy ehhez igenis szükséges a tisztelet elsajátítása.

Rendben, azt tudjuk, ez most lehet, hogy nem megy tökéletesen, de akkor mit tehetünk? Azt már látjuk, hogy milyen eredményre vezet, ha a jelenleg divatos és egyre terjedő sémák alapján éljük az életünket. Látjuk, hogy ez nem egy kedvező irányba vezeti a világot és ezzel együtt minket se. Ha más eredményt szeretnénk, másképp kell látnunk, gondolkodnunk, cselekednünk, reagálnunk, másképp kell élnünk. Ha a saját kultúránkban mára „elvesztettük a tisztelet fonalát”, talán kérhetünk egy kis segítséget máshonnan, egyáltalán nem ciki, igazán hasznos dolog másoktól tanulni, főleg, ha azok ennyire jelentős értékek!

Emberi kapcsolatok a védikus kultúrában

Egy védikus tudásra épített társadalomban, az emberi kapcsolatokat érintő legfontosabb elv a tisztelet. Ez azért van így, mert a valódi kapcsolatok alapja az értékelés. Ha nem értékelem azt, akivel kapcsolatban vagyok, akkor az a kapcsolat nem lesz valódi kapcsolat. Talán nevezhetjük másodlagos kapcsolatnak, de jellegében meglehetősen különbözik a valódi kapcsolattól.

Például lehet, hogy vicces vagyok, s ilyen formában szerzem meg magamnak mások elismerését, vagy éppen szörnyűséges, s így kerekedek azok fölé, akikben sikerült félelmet keltenem. Lovagias tetteimmel is megpróbálhatok feltűnni mások szemében, de ettől a kapcsolatom még nem lesz igazi kapcsolat.

Valódi kapcsolattá akkor érik az együttlétünk, ha kifejlődik bennem a másik iránti értékelés. Ez a feltételé annak, hogy meg tudjuk tapasztalni, milyen a valódi tanár-diák kapcsolat íze. De így kóstolhatunk bele az igazi vezető-beosztott kapcsolatba, a barátok közti, szülők és gyerekek közötti vagy a házastársi kapcsolatba is.

Photo by Annie Spratt on Unsplash

Lehetnek barátaink, akikkel együtt mulatjuk az időt, de ha nem tudjuk értékelni őket, akkor csak legfeljebb érdekbarátaink ők, akik csupán addig a barátaink, amíg azt csinálják, azt mondják, ami nekünk tetszik vagy ami a saját érdekeinkhez fűződik. Mivel az effajta kapcsolatok nagyon ingatagok, ezért a védikus kultúrában óriási jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a tisztelet legyen az alapja az összes lehetséges kapcsolatnak. Ez az, ami garantálja a társadalom sikerességét es fennmaradását.

Mit jelent a tisztelet a védikus kultúrában?

Már korábban szóba került, hogy a tiszteletnek, mint tulajdonságnak nem csak két állapota van, hogy jelen van vagy hogy nincsen. A tisztelet lehet szennyezett, tisztább, sekélyesebb vagy mélyebb. Hogy jobban megértsük ezt a témát, nézzük meg először mi a tisztelet tiszta formája.

Ha egy mondatban össze kellene foglalnunk, azt mondhatnánk, hogy: „A tisztelet az a képesség, hogy felismerjük és értékeljük másokban a jó tulajdonságokat.”
Tudunk-e örülni mások jó tulajdonságainak, sikerének? Vagy inkább csak zavarnak bennünket, s miközben udvariasan mosolygunk, belül azt gondoljuk, hogy nekem kellene jobbnak lennem? Úgy tűnik a tisztelet kérdése nem is annyira a mások jó tulajdonságairól szól, hanem inkább arról, hogy mi hogyan éljük meg azokat, s hogyan reagálunk azokra, tehát itt most arról van szó, hogy a tisztelet a tudatállapottal áll összefüggésben.

A tudatállapot jelentősége

Ezzel egy kicsit mélyebb vizekre eveztünk, de valahol itt kell keresnünk a tiszteletre való képességünk gyökerét is, ezért érdemes tovább kutatnunk. A védikus tudás feltárja előttünk, hogy a tudatunk állapota az, amely meghatározza, hogy milyen módon látunk, értelmezünk egy jelenséget, vagy egy élményt, hogy milyen módon fogunk válaszolni arra, hogy mit ítélünk számunkra fontosnak és mit nem.
Nézzünk erre egy gyors példát.

Tegyük fel, hogy egy erdőben járunk, ahol szép zöld minden, kellemes a levegő, mindenütt gyönyörű, nagy fákat látunk és az erdei madarak kedvesen csicseregnek. Erre az élményre különféle módon lehet reagálni.
Gondolhatjuk például ezt: „Végre a természetben! Már alig vártam, hogy ideérjek! Milyen gyönyörűek ezek a hatalmas fák! A termeszét ajándékai, hogy az ember gyönyörködhessen bennük. Minden porcikámmal csak ezt a szépséget szívom be magamba. Csodálatos érzés!” Ám, ha valaki más megy ugyanannak az erdőnek pontosan ugyanarra a részére, lehet, hogy így gondolkodik: „Végre az erdőben vagyok! Milyen gyönyörűek ezek a hatalmas fák! Ebből például akár 8 köbméter faanyagot is ki tudnék termelni. Ráadásul most nagyon kedvezőek az árak, úgyhogy komoly bevételre számíthatok. Ezek a fák a termeszét ajándékai, hogy az ember valahogy megszedje magát belőlük. Csodálatos érzés!”
Az is lehet, hogy egy harmadik személy fejében meg ilyen gondolatok fordulnak meg: „Végre itt vagyok az erdőben! Már alig vártam, hogy ideérjek! Itt biztosan nem fog zavarni senki. Milyen gyönyörűek ezek a hatalmas fák, és jó árnyékos a tövük. Itt végre egy igazán nagyot szunyálhatok. Csodálatos érzés!”

Photo by Joseph Young on Unsplash

Látjuk ezekben a példákban, hogy a szereplők értékrendje meglehetősen különbözik egymástól. Ugyanabban a külső tapasztalatban volt részük. Mindegyikük ugyanazokat a hatalmas fákat látta, mindannyian hallották a madarakat, de mivel más volt a tudatállapotuk, más volt az is, amit ők értékesnek találtak. Ebből kifolyólag más természetű lett az eredmény is, vagyis az az élmény, amit ezáltal megéltek.

Ha eljutottál idáig az olvasásban, és érdekesnek találtad, néhány nap múlva jön a cikk folytatása, ne hagyd ki! Megtudhatod, hogy miért annyira fontos, hogy milyen az értékrendünk, hogyan függ össze karmánk az értékrendünkkel, milyen eszközökkel lehet változtatni, fejleszteni a természetünkön, és végül, hogy az oly fontos mélyebb tisztelet kifejlesztéséhez vezető úton még milyen áldásos hatások érhetnek bennünket. (A cikk itt folytatódik : Tisztelet, mint a fejlődés kulcsa)

Ha pedig úgy érzed, hogy hallanál még kimondottan a tisztelet a témájáról, jószívvel ajánlom a következő nagyon színvonalas programot, ide kattintva találod a részleteket: Létkérdés konferencia

A 2 részes cikksorozat forrása: Gyöngyösi László – Egy lépés a tisztelet kultúrája felé című szakdolgozata, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2011
(Borítókép: Pinterest)