Tudj meg többet a napüdvözlet utolsó öt ászanájáról!

A korábbi cikkünkből már megtudhattad, hogy miként vannak hatással a gerinc különböző szakaszaira a napüdvözlet egyes testhelyzetei, hogyan nyújtják meg a csigolyák körüli teret, hogyan erősítik a gerinc körüli izmokat, illetve mindez milyen módon van pozitív hatással az elmére.

Aztán folytattuk a Sūrya-namaskāra gyakorlatainak részleteivel, így legutóbb a sorozat 9 āsanájából az első 4-ről esett szó, ezúttal pedig az utolsó 5 āsanája lesz alaposabban szemügyre véve.

Santolanāsana – Fekvőtámasz vagy teljes felemelés póza

Ebben a pózban az ember négykézláb, nyújtott végtagokkal, egy hosszú botra kell emlékeztessen. Egészen eddig olyan testhelyzetekkel találkoztunk, amelyek nyújtó hatásúak voltak, ám most, a gyakorlatsor közepén itt van ez a póz, ami erősítő gyakorlatként funkcionál. Ami nem mást használ, mint az ember saját testsúlyát. Mind a négy végtag a földön támaszkodik, a medence egyenesen beleilleszkedik a hát és a láb alkotta egyenes vonalba, se nem emelkedik ki se nem süllyed le. Hogyan is lehet elérni ezt a testállást?

Elsősorban a hasizmok használatával. Ahogy az előző āsanából átlépünk ebbe, megfeszítjük a hasizmokat, ezáltal erősítjük, hogy ebben a testhelyzetben meg tudjunk maradni. A háti csigolyák mind a természetes, íves helyzetükben helyezkednek el ilyenkor.

A santolanāsana tehát erősíti a felsőtestet, a hasizmokat, az alsó gerinci szakaszt, és a farizmokat. A csigolyák tekintetében pedig azzal, hogy fenntartjuk a gerinc természetes íveit – azzal, hogy az egész törzs egyenes (nem süllyed, vagy emelkedik ki a csípő) – erősítjük a mélyizmokat, és a felsőtestet.

Mi történik ilyenkor az elme szintjén?

Az elme szintjén ez a testhelyzet fejleszti, erősíti bennünk kitartást, hogy az ember meg tudjon küzdeni az élettel, bármit is hozzon az.

Śaśānkāsana – Babapóz

Ebben a pózban a test aktívan nyújtózik és megpihen egyben. Kilégzésre vesszük fel, amelyet ha sikerül egy erőteljes hasi légzéssel megoldani, akkor egy finom alhasi szerveket érintő közvetlen masszázst is jelent.

Mi történik ilyenkor az elme szintjén?

Mentális szinten pedig az elme megpihen egy pillanatra az előtte álló következő megmérettetés előtt.

fotó: pinterest

Aṣṭāṅgāsana – nyolc ponton fekvés

Ezen testhelyzet felvételekor kilélegzünk. Az aṣṭa azt jelenti nyolc, az aṅga pedig tagot, végtagot. Tehát a testnek nyolc pontja érinti a talajt, ahogy az az alábbi képen is látható.

Az ember nyaki és ágyéki gerincszakaszán mély kanyarulatokat formál a gerinc. Ez a pozíció erősítően hat a vállakra, felkarra, hajlékonyabbá teszi a testet azáltal, hogy felnagyítja, felerősiti a gerinc természetes görbületeit. Emellett edzi a bordaközi izmokat, illetve a hát izmai közül a trapézt és a deltoidot. S azáltal, hogy ezt a pózt kilégzés során végezzük, a testből méreganyagokat is eltávolítunk vele.

Mi történik ilyenkor az elme szintjén?

Gondoljunk azokra a helyzetekre, amikor egy problémára nem találunk megoldást, ami segít ilyenkor az egy fajta megadás, a probléma és az aggodalom feladása. Ez a hozzáállás enyhít a feszültséget az ember elméjében. Ez az āsana erősíti az ember elméjében a megadásnak ezt az állapotát, ami irányulhat az adott helyzet, egy felsőbb lény, a természet erői felé, legyen az bármi.

Bhujaṅgāsana – Kobra póz

Ez a következő testhelyzet, ami az iménti kilégzésre végzett aṣṭāṅgāsana után belégzéssel következik. A neve is sugallja már, hogy a vállat fogja erősíteni – a bhujanga vállakat jelent – illetve azért is nevezik kobra állásnak, mert nagyon hasonlít arra, ahogy a kobra felemelkedik a fűből. Ha láttunk már kígyót felemelkedni, akár azon is eltűnődhettünk, mégis hogyan képesek a testüket a gravitációval szemben így megemeli.

A hátizmaik használatával, pontosabban a testük középvonalától kijjebb eső hátizmokkal. A mi esetünkben ez az izom tartja az ágyéki gerincszakaszt, ami ezen póz felvétele során erősödni is fog, vagyis a középső és az alsó háti szakasz izmai egyaránt. Mindeközben az ellenkező oldalunkon, nyújtani fogja a hasizmokat. A csigolyák tekintetében pedig az ágyéki csigolyákra fogunk hatást gyakorolni értelemszerűen, aminek következményeként meghosszabbítjuk ezt a gerincszakaszt, erősödik a hát ágyéki szakasza, a mellkas kinyílik, hogy jó mély levegőt tudjunk venni.

Mi történik ilyenkor az elme szintjén?

Az elme szintjén ez a testhelyzet javítja a kognitív képességeket és az ember éberségét. Az éberség viszont nem más, mint a folyamatosan fenntartott erőfeszítés, hogy egy megadott dologra tudjuk irányítani a figyelmünket. Ez különben a definíciója a dhāranānak is, ami az aṣṭāṅga yoga 6. ága. Ez az āsana tehát fejleszti azt a kognitív képességet és az éberséget, ami a hosszan tartó fókuszáltsághoz szükséges.

Adho-mukha-śvanāsana – Lefelé néző kutyapóz

Ezt a pózt kilégzés során végezzük. Ez a pozíció az ember egész testének hátulsó oldalát nyújtja nyaktól a sarkokig. Itt is megfigyelhetjük a fejjel lefelé helyzet előnyeit, azonban itt egy újabb haszon is jelentkezik, név szerint, hogy ilyenkor sokkal jobban szét tudjuk húzni a csigolyákat azáltal, hogy a tenyeret a talajhoz nyomjuk a farkcsonttal pedig az ég felé törekszünk – miközben igyekszünk a sarkunkat a talajon tartani, ezáltal nyújtja a gerincet.

Akár klasszikusan, akár változtatott verzióban gyakoroljuk ezt az āsanát, mindenképpen nyúlnak vele a térdhajlító izmok. Ezeket az izmokat a pāda-hastāsana módosított verziója során nem tudtuk dolgoztatni. A fejjel lefelé testhelyzetnek köszönhetően pedig az agyi vérkeringés serken.

Mi történik ilyenkor az elme szintjén?

Az elme szintjén, ez a testhelyzet remek lehetőség arra, hogy az ember elmélkedjen kicsit, a megtett úton, a tanulságokon és a tapasztalatokon, amelyeket eddigi élete során szerzett. Összességében ez a póz egy mentális tisztánlátást és magabiztosságot ad az élethez.

Visszatérés…

Ettől a ponttól tovább egy visszatérés történik, ez a visszatérés egy izgalmas utazás, ami a teljesítmény elérésének érzésével gazdag.

Amikor az egylábas hátranyújtás és a kezek a lábhoz póz után újra felemelkedünk, tudatosan realizáljuk, illetve erősítsük meg magunkban azt a hangulatot, hogy a saját felemelkedésünkért mi vagyunk a felelősek, és a képesség hozzá ott rejtőzik belül.

Végül visszatérünk egy kiegyensúlyozott helyzetbe, az ima pózba. Itt van lehetőség egy pillanat erejéig elgondolkozni, összegezni, hálát adni.

Forrás:
Geetha M Kanthasamy: the Yogic lens
Dr. Tóth Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit : Jóga tiszta forrásból

Fotók: selfnessyoga.hu
Borítókép:Sandsun