Igaz szeretettel?

Mit nehéz megírni a szeretetről? Az igazat. Azt, ami nincs a képeslapokon. Még nincs. De ha mindenkinek újra lesz hite, akkor ott lesz. Mert az igaz szeretethez is hit kell, anélkül nem megy. Mert a szeretetnek semmi köze a testhez, csakis a lélek dolga. A test pusztán anyag, egy szkafander a lélek számára, hogy kimenjen az anyagi világba játszani. Az igaz szeretet kifejezése a szolgálat. Az önként vállalt szolgálat, ami odaadó és szeretetteljes. Mindenki szolgál valakit, akár szimpatikus neki a szó, akár nem. Az édesanyák szolgálata az, amely leginkább hasonlít a bhakták (Krisna hívők) feltételek nélküli cselekedeteihez és túláradó érzelmeikhez az Úr felé. Nem csak ilyenkor, decemberben.

Az igaz szeretet nem függ a körülményektől, mert még ha borzasztóan szenvedünk is fizikailag, ha olyan megpróbáltatások érik a lelkünket, hogy gyűrögetni kezdjük azt a bizonyos törülközőt a kezünkben, akkor is tudjuk a szívünk mélyén – ahol a parányi lélekszikra lakik –, hogy ez mind Isten kegye. Hogyan lehet kegy, ami elsőre ennyire rossznak tűnik? Egyáltalán, kicsoda Isten? Kicsoda Krisna?

Amikor azt mondogatták nekem, hogy ,”minden rosszban van valami jó”, legszívesebben melegebb égtájra küldtem volna a szószólót egy teleportáló géppel, amitől Kirk kapitány szeme is könnybe lábadt volna. Pedig igaz. Nem lehetünk olyan kiábrándultak vagy dühösek, hogy ne higgyünk ebben. Mert minél egyszerűbb valami, annál igazabb. A szeretetnél nincs egyszerűbb és nagyszerűbb. Az Isten iránti szeretet mindenki szívében ott szunnyad, de van, akinek több idő és példa kell, hogy újra felébreszthesse.

Fotó: Iskcon Vrindavan

Erre kitűnő alkalom Jézus Krisztus születésének ünnepe, a karácsony. A másokért való áldozat fontos alapkő, lehetetlen megkerülni. Ilyenkor kell megtisztítani a szívet minden anyagi szennyeződéstől, minden vélt vagy valós sértés féltve őrzött sebétől. Főleg a családi és baráti kapcsolatainkban. Isten nem egy hang az égből, nem csupán egy égő csipkebokor. Isten nem pusztán személytelen energia vagy egy nagyhatalmú szellem. Isten egy személy, a Legfelsőbb Személy, aki lelki formában létezik, és akinek a képességei határtalanok. Az emberi élet célja: feleleveníteni a lélek eredeti kapcsolatát ezzel a személyes Istennel, Krisnával. Ő a legfelsőbb élőlény, minden forrása, aki örök, teljes tudással és boldogsággal teli.

Krisna iránti tiszta szeretetből végezni a munkánkat, nem vágyva annak eredményeire. Krisnára bízni mindent, megválni minden ragaszkodástól. Ez az, ami igazi kihívás ebben az anyagi világban, különösen a karácsonyt felhasználó hamis üzenetek áradatának kereszttüzében. Mert hiába vagyunk felkészültek és büszkék pallérozott elménkre, ha az az elme nem a barátunk. Ha megragadnak minket a legérzékenyebb részeinknél, arra kényszerítve, hogy vegyük-vigyük-együk-igyuk-használjuk-butuljunk-felejtsünk. Mert ez a végső cél, hogy felejtsük el Istent, a lelki világot. Hogy azt higgyük, ez az otthonunk, pedig nem az. Karácsonykor még jobban hiányzik a lelki világ, mint máskor. Hiányzik Jézus, hiányzik Prabhupáda, hiányzik Krisna. Hiányoznak azok a parányi lélekszikrák, akikkel kapcsolatunk volt, akikkel együtt fejlődtünk, akikkel bántottuk és gyógyítottuk egymást.

Az igaz szeretetben nincs félelem, csak bátorság. Az igaz szeretet rendíthetetlen elszántsággal ad akkor is, ha nem kap viszonzásul semmit sem. Az igaz szeretetben nincs erőszak, csak könyörületesség. Az igaz szeretet kedvesen fegyelmez és mindig igazat mond. Az igaz szeretetben békés minden lemondás és kitartó minden vezeklés. Az igaz szeretet egyszerűen megbocsát, szerénysége végtelen. Az igaz szeretet éltető ereje a tisztaság, mind fizikailag, mind lélekben.

Kép: Pinterest

A szabad akarat létezik és Isten hagyja, hogy kedvünkre gyakoroljuk. Mind visszaéltünk már vele, ezért vagyunk még itt, hogy törlesszünk. A sorsunkért mi vagyunk felelősek, minden fizikai és mentális fájdalom a saját döntésünk és cselekedetünk eredménye. Krisna a jóakarónk és jótevőnk, aki segít, hogy jó útra térjünk, és ha ehhez az kell, hogy súlyos betegség döntsön le a lábunkról vagy hurrikán vigye el minden vagyonunkat, akkor megkapjuk. Így tanulunk. Remélhetőleg előbb-utóbb rájövünk, hogy ez megint egy kőkemény lecke volt. Azért kaptuk, mert szeretnek minket. Mert Isten igazán szeret.

Az igaz szeretet olyan erős, hogy a halál sem szabhat határt neki. Hogyan is tehetné, mikor csak egy állomás?! Aki érti, hogy a teste átmeneti, mint egy szezonális ruhadarab, annak sokkal boldogabb az élete. Ez persze korántsem jelenti, hogy ennek az életnek nincs tétje, mert van. De ehhez az emberi vázhoz való ragaszkodásról való lemondás hatására a lelket hihetetlen erejű béke árasztja el. Az elme lecsendesül és erre semmikor nincs nagyobb szükség, mint karácsonykor. Amikor az anyagi világ megbolondul, amikor a valódi értékek helyett az érzékeket veszik célba, a reménytelenségre építenek, a csalódottságot és a dühöt használják üzemanyagul.

Isten célja nem az, hogy kiábránduljunk az életből. Nem büntetni akar és teljesíthetetlen szabályokkal, meg parancsolatokkal kínozni. Mi akartunk jönni, hogy újra meg kelljen tanulnunk igazán szeretni. Azért születtünk meg, újra és újra, hogy uralkodhassunk az érzékeink és az elménk felett, hogy legyőzhessük azt, ami a lelki világban nem fenyegetett. Itt vagyunk, hogy lelki életet élhessünk, hogy újra a tiszta szeretet síkjára emelkedhessünk. Mert az igaz szeretet nem más, mint szüntelen transzcendentális szolgálat az Úrnak. Önként vállalt szolgálat, amely a legnagyobb boldogság.

Így tudjuk mind jobban szolgálni parányi lélekszikra társainkat: a rendíthetetlen és mindig mosolygós bhaktákat, a fáradhatatlan és önzetlen guruinkat, a menedéket nyújtó és támogató házastársainkat, a segítségünkre szoruló szüleinket, gyermekeinket és barátainkat. A karácsony egy kiváló lehetőség arra, hogy megmutassuk, mit tanultunk az igaz szeretetről Krisnától.

Borítókép: Freepik